Séf a fotókiállításon

A Múzeumok Éjszakáján Szőke András tartott tárlatvezetést a Vaszary Galéria Balatoni nyár című kiállításán. A Taliándörögdön élő filmrendező két évvel ezelőtt a füredi Daumier-kiállításon már megnevettette a közönségét, így borítékolni lehetett, hogy a mostani, szépszámú érdeklődő sem fog mellette unatkozni.

– Nem annyira ismert, de nekem a képzőművészethez elég sok közöm volt. A Csongrád megyei mezővárosban, Szentesen születtem, ahol képzőművészettel, filmmel és színházzal is foglalkoztunk a középiskolában. Festőművésznek készültem, abban az időszakban voltak kiállításaim is, aztán Budapesten, a Marczibányi téren Szlávik Lajos volt a mesterem. Azok a diákok, akikkel egy képzőművész körbe jártam, ma már mind híres szobrászok és festők. A mai napig bizonyos helyzetekben én is festek, akár restaurálás, vagy belső terek javítása miatt – vallotta meg a filmrendező.

Annak is volt előzménye, hogy Szőke Andrást épp a különleges fotókat felsorakoztató tárlat bemutatására kérte fel a Vaszary Galéria. – A nyolcvanas, kilencvenes évek zárt filmes közéletben Kardos Sándor operatőr Hórusz Archívumát láttam és ismertem. Másrészt pedig ugyanabban az időszakban komoly európai sikereket is megjárt történetekben vehettem részt: sokat dolgoztam Forgács Péter Privát Magyarország című sorozatának kezdeti időszakában. Filmek restaurálásában is részt vettem: szuper és normál nyolcasok, némafilmek átalakításában. Tóth Janó – aki szerintem Magyarország egyik legkiválóbb, ma még élő operatőre – archívumait is mi írtuk át – emlékezett vissza Szőke András.

A Vaszary Galéria Balatoni nyár című kiállításán szereplő, az ötvenes, hatvanas, hetvenes évekből származó privát fotók ugyanazt a korszakot ölelik át, amit Szőke András szintén privát, de mozgóképekről ismer. – A mozgókép az mindig történet is egyben. Ha végignézzük a füredi kiállítást, akkor sok beállított képet is látunk, de egy olyan korszak nyílik meg, ami a Balaton egy láthatatlan történetéhez kapcsolódik. Ezek a képek csak egy-egy kockák, de attól izgalmas ez az egész kiállítás, hogy egyszerűen nem láthatunk a fotó keretein túl. Az egyik képen Bacsó Péter mellett vajon miért áll ott Ungvári Tamás, és kinek a kezét fogja? Azt tűztük ki célul a mai napra, hogy egy kicsit álmodjunk, és próbáljuk meg újraértelmezni azt a világot, annak a világnak a szabadságkeresését. Akik idejönnek, azoknak a gondolataiban, lelki munkájában igyekezzünk segíteni. Mert lehet, hogy a médiában készen kapunk üzeneteket, történelmet, adatokat, de ezeken a privát, egészen különleges, rögzített üzeneteken keresztül – hiszen írók, költők, operatőrök, rendezők és sokan mások szerepelnek a képeken – titkos módon beleláthatunk valami másba. De ez a titkos dolog semmi más, mint a kreativitás, a mesének, a gondolatiságnak a követése. Annyi, hogy figyeljük ezeket a fotókat, és megpróbáljuk végigértelmezni.

Szőke András egy séf egyenruhában érkezett a füredi tárlatvezetésre, de erre is volt frappáns magyarázata.
– A kiállításon szerepel egy fotó Kassák Lajosról, akinek a nyakában pásztorostor lóg, a vállán egy sáros lapát, a fején pedig parasztkalap van. Ha neki lehet, akkor én is öltözhetek az alkalomhoz képest avantgárd módon.

(2019.06.23.)