Mozaikvilág

A Vaszary Galéria munkatársának, Horváth Mónikának az alkotásaiból nyílt kiállítás szeptember 11-én az Arácsi Népházban. Az ELTE egykori művészettörténész-szakos hallgatója az elmúlt tizenöt-húsz év terméséből válogatott, az alkotások zömét a Balaton-felvidék tájai ihlették.

– Miért Mozaikvárosok a kiállítás címe?
– Mert a képek nem konkrét városokat ábrázolnak, hanem strukturálisan, konstruktívan igyekeztem felépíteni őket. A városaim mozaikszerűek, amik az én valóságomat, az én világomat tükrözik. Rajongok a Balaton-felvidékért, a kiállításra is hoztam magammal például tihanyi látképeket, de megjelennek itt az Alsóörshöz és Felsőörshöz hasonló kis falvak is. Nem törekedtem a valóság visszatükrözésére, inkább csak utalni szeretnék a látottakra.

– Hogy alakult ki a mozaik-szerű látásmódja?
– Az egyetemi éveim alatt sok galériában megfordultam, és már akkor is tetszett, ha egy művész nem akart mindenáron ábrázolni, hanem megpróbált a közönségnek valami pluszt adni. Nem törekszem mély társadalmi mondanivalók megjelenítésére, sokkal inkább egy pozitív szemléletet képviselek. A letisztult, l’art pour l’art művészetet kedvelem. Szerintem a művészetnek az a célja, hogy kirántsa az embereket a hétköznapok szürkeségéből. Ha ez megtörténik, akkor már egy boldog ember vagyok. Nekem sincs célom a képekkel, egyszerűen szeretnék jó alkotásokat készíteni.

– Kötődik ehhez a vidékhez?
– Veszprémben születtem, gyermekkorom óta Füreden élek, és az egyetemi éveim alatt is végig hiányzott Balatonfüred. Itt vannak a barátaim, a rokonaim, mindenki, aki nekem fontos. Sose szerettem volna Budapesten maradni. Füreden belekerültem egy olyan közösségbe, ahol felkarolják a művészetet, a kollégáim mind érdeklődnek a művészet iránt. Egy rendkívül lelkes csapat tagja lehetek, akik önszorgalomból teszik hozzá a kiállításokhoz a saját látásmódjukat és gondolataikat.

– Tanult tudás áll-e a festészete mögött?
– Hegyeshalmi László és Kádár Tibor voltak a mestereim a Veszprémi Művész Céhen belül. A velük való kapcsolat ugyan megszakadt, és a munkahelyi elfoglaltságom miatt nem veszek részt alkotói csoportok munkájában, de például a füredi Kollektív Tárlatra mindig igyekszem új képet készíteni. A gimnáziumban nehezen tudtam dönteni, felvettek Kaposvárra és az ELTÉ-re is. A művészettörténet és a festészet párhuzamosan végig jelen volt az életemben, a mostani munkahelyemen, a Vaszary Galériában viszont sokkal inkább a művészettörténetet tudom kamatoztatni.

– Hány év terméséből válogatott a mostani kiállításra?
– Van itt olyan kép is, ami még 2001-ben készült, vagyis tizenöt-húsz évet ölel át a kiállítás, ami október 10-ig látható az Arácsi Népházban.