Belül csend, a vásznon szépség

A Balaton sziporkázó hajnali színei, árny- és fényjátékai, régi templomok romjai, egy régi kút, egy szép völgy – akár lehet a Koloska is -, egy düledezőfélben is sokat mondó épület, s persze a vitorlások, az éggel összeérő horizont – a tó mellett élő ember életének díszletei, amik most Zombory-Moldován Béla füredi festőművész kiállításán képeznek sajátos lelkületen átszűrt lenyomatot.

Praznovszky Mihály irodalomtörténész a Kisfaludy Galériában rendezett kiállítás megnyitó alkalmával alaposan körbetáncolva vallotta be, hogy korábban nem ismerte Zombory-Moldován Béla életét és művészetét: „Mondhatom magamat mentve: ő is tehet róla. A 1885-1967 között, nyolcvankét évet élt művész miért volt ilyen csendes és visszahúzódó? Miért nem volt körülötte botrány, miért nem szolgálta ki a mindenkori hatalmat, miért nem lett udvari festő s miért nem állt be a huszadik századi modernizmus sorába?”

A Munkácson született Zombory-Moldován Béla attól a Ferenczy Károlytól tanult Nagybányán, aki – Székely Bertalan mellett – a Képzőművészeti Főiskolán is mestere volt. Álmodozva gondolhatunk bele egy-egy nagybányai tájat ábrázoló olajfestménye előtt, hogy vajon mi lett volna belőle, ha művészete megmarad ebben az irányban… Európai szemléletmódját német, olasz és francia tanulmányútjain csiszolta, s eljutott Belgiumba is.

A füredi gyógykezelés

A fiatal művészt elsősorban az Adria ragyogása ejtette rabul, ebből az időszakból való számos gyönyörű akvarellje a tengerről. A mediterrániumból az első világháború parancsolta vissza Veszprémbe, a 31-es gyalogos ezredhez. Az első galíciai csatában súlyos fejsérülést szenvedett, amiből felgyógyult, s továbbszolgálóként az akkori Honvédelmi Minisztérium kötelékébe lépett. Itt készültek ma is számon tartott plakátjai. Gyógykezelése helyszínéül Balatonfüredet választotta, az 1920-as évek végén a harctér okozta traumák miatti szívpanaszai miatt a szívkórházba utalták be. A Balatonnal való találkozás csillapíthatta adriai rajongását, s lábadozó betegként már részt vett a helyi társasági életben. Itt ismerkedett meg Peremartoni Nagy Sándorral, akiknek személyisége, magatartása, a drámai időkben tanúsított embersége sokakat lenyűgözött.

A Balaton-felvidéki, füredi táj olyannyira körbefonta, hogy saját nyaraló építésébe kezdett: a vízparthoz közeli Wesselényi utca akkortájt még elhagyatott mezőgazdasági terület volt, ide tervezett magának egy nádtetős kőházat. S ahogy az manapság is lenni szokott, a látogatóba érkezett művészbarátok idővel szintén itt telepedtek le, s ezen a Művésztelepen alapította meg Peremartoni Nagy Sándor a Balatoni Művészkolónia Egyesületet.

A háromgyermekes család felettébb vidám nyarakat töltött itt, nagy társasági élet zajlott körülöttük. A gyerekek a Balatonfüredi Yacht Club (BYC) tagjai lettek, Tamás fiúk még Kékszalag versenyt is nyert az ötvenes évek elején. A budapesti bombázások elől menekülve részben ide húzódott vissza a család, a nyaralóban töltötték az 1944–45-ös telet. Később egy örökség révén szőlőbirtokhoz jutottak az Arad utcában, s a művész 72 évesen szőlészet-borászatba is beletanult.

Rajzok, portrék, tájképek

Zombory-Moldován Béla fiatal művészként mesekönyveket, ifjúsági regényeket illusztrált. A Dörmögő Dömötörhöz és a Jó Pajtás folyóirathoz is készített rajzokat, ahol Mikszáth Kálmán történeteivel egy oldalon jelentek meg a képei. A húszas évektől áttért a portréfestészetre, az ötvenes évektől pedig tájképfestészettel, csendéletfestéssel foglalkozott, és rézkarcokat is készített. Hangulatos akvarelljei a Balatonról, a Balaton-felvidék tájainak műemlékeiről főként a második világháború után készültek.
Képeinek stílusa leginkább a müncheni festőiskolát képviseli, a valóságot tükröző szépséget szerette megfesteni. 1909-től rajztanári diplomával a Székesfővárosi Iparrajziskola (ma: Képző- és Iparművészeti Gimnázium) tanára lett, később 1920-tól egészen 1947-es nyugdíjazásáig igazgatta az intézményt. Ez idő alatt egy évig Csernus Tibor is növendéke volt az iskolának, és több világkiállítási díjat is elhoztak.

A Balaton vonzásában

A balatoni nyarak alkalmával mindenestül átadta magát az itteni létnek. Unokái, Gesztiné Ajtós Judit és Ajtós Éva így emlékeznek vissza rá: „Szerette a nyári napfelkeltét, a Balaton csillogását. Korán felkelt, és elindult, hogy még a hőség előtt biciklijével bebarangolja Füredet és környékét. Az akkor még érintetlen tájban meglátta a későbbi képek témáit: a nyárfákat, a legelésző teheneket, a nádast, a naplementét, a forrásokat, a romos műemlékeket. De megihlette őt egy szép rózsacsokor a kertből, vagy a bőven termő gyümölcsfák termése is. Képeinek hangulata mindig a merengő, a szépet csodáló művészt mutatja. Idős korában visszavonultan élt, de még akkor is készített krétarajzokat, akvarelleket.”

A világhírű memoár

Zombory-Moldován Béla mindössze három hónapot töltött hadiszolgálatban, aminek a lenyomata a család által őrzött emlékirat lett. Unokája, Zombory-Moldován Péter angol fordításában 2014-ben jelent meg a Lángokban világ című memoár, s ez a maga módján világhírt szerzett írójának. A nagy háború történetére kiváltképp érzékeny európai olvasóközönség sikerkönyvvé avatta a visszaemlékezést.
Kovács Alex, a füredi kiállítás rendezője elsősorban a helyi ihletettségű, illetve a környező vidék látványát, életképeit tematizáló képeket válogatott a hagyatékból, főleg az ötvenes évek terméséből.

A kiállítás július 21-ig látható a Kisfaludy Galériában.

(2018.07.03.)