A gitár azt mondja: I love you

13 év, 32 ország, 2264 fellépő és 1400 diák – számokban kifejezve ez is lehetne a Balatonfüredi Nemzetközi Gitárfesztivál mérlege. Ennél azonban jóval többről van szó. Svéd körömspecialistáról, lasszóval kergetett gitártanárokról, a világ első gitárfesztiváljáról és a lélekhez közel álló gitárhangról is beszélgettünk a fesztivál szervezőjével, Eötvös József Liszt-díjas gitárművésszel, aki a Zeneakadémia tanszékvezető egyetemi tanára is egyben.

– A tizenharmadik füredi fesztivál következik, nem babonás?
– Csak pozitív értelemben. A műsort végignézve garantáltan jó hangulatú, sikeres fesztivál születhet idén, tizenharmadiknak.

– Ezek szerint elégedett a programmal, ami ez évre összeállt?
– A program összeállításának vannak tradíciói, ezek a jól ismert, várt programpontok az idén sem fognak hiányozni. Lesz újdonság is, új kottakiállító cég jön Németországból, egy körömspecialista barátom lesz itt Svédországból, a koncertek pedig nagyszerűek lesznek. Színes, virtuóz, elgondolkodtató, időnként fiatalosan merész koncertek lesznek a fesztiválon. Én magam is alig várom, hogy ott ülhessek végre a koncerteken.

– Honnan érkeznek a résztvevők?
– Európa számos országából és Kínából jönnek az idei fellépőink. Ritkán van magyar fellépőnk, mivel a hazai gitárosokat hallhatjuk egész évben, ezért itt a külföldi fellépőket részesítem előnyben, azokat, akiket különben csak hírből ismerne a hazai gitárzenét szerető közönség.

– A városban működő zeneiskolából kapott-e visszajelzést: népszerűbb-e a gitár szak, többen választják-e ezt a hangszert a fesztivál miatt?
– Annak idején, az első fesztivál előtt ellátogattunk Balatonfüred összes általános iskolájába, hogy egy-egy koncerttel népszerűsítsük a gitárt, a fesztivált. Néhány nappal az iskolai koncerteket követően kezdődött a zeneiskolai beiratkozás, és a fiatalok majdnem kivétel nélkül a gitáros osztályba jelentkeztek! Az akkori gitártanár nem tudta elvállalni ennek a rengeteg gyereknek a tanítását, új gitártanárt pedig anno – és manapság is – csak lasszóval lehetett fogni, annyira nagy a hiány, vagy annyira nagy a gitárra jelentkező gyerekek létszáma. Azt nem tudom, hogy ez azóta hogyan alakult. Az akkori elsősök, akik akkor hét évesek voltak, már két éve érettségiztek. Az biztos, hogy a hangszer évtizedek óta állandó reneszánszát éli. Nem egy zeneiskolában akkora a túljelentkezés gitár szakra, hogy több éves várólisták alakulnak ki. Nem tudom, Magyarországon van-e hasonló felmérés, de egy német statisztikában olvastam, hogy a zongora után a gitár a legnépszerűbb hangszer, mindkettő hatjegyű számmal kifejezhető növendékszámmal, a következő hangszernél már csak a gitár növendékszámának fele állt. Ezek az adatok minden országban hasonlóak. A népszerűség hozza magával az állandó nagy tanárhiányt, amit a tanárképzéssel bár próbálunk, de sehogy sem tudunk behozni.

A Nemzetközi Gitárfesztivál részletes programja itt.

– Mióta van gitárképzés a Zeneakadémián?
– A klasszikus gitár sokáig mostoha hangszer volt itthon. 2002-ben alapítottam a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen, ismertebb nevén a Zeneakadémián a klasszikus gitár szakot, előtte Magyarországon csak zeneiskolai tanárképzés folyt a főiskolákon. Én az egyetemet Weimarban, a doktoriskolát Pozsonyban végeztem, mert idehaza akkor még nem volt rá lehetőség. Azóta már elindult a hazai doktorképzés is, és a Zeneakadémia gitár tanszakára több mint húsz hallgató jár jelenleg. A túljelentkezés jelentős, egy-egy évben akár harminc-negyven felvételiző is jön, így idővel egy erős tanszakot sikerült kialakítani.

– 1973-ban volt az első gitárfesztivál Esztergomban. Mire jók ezek a fesztiválok, mi értelmük van?
– Az a bizonyos Esztergomi Nemzetközi Gitárfesztivál a legelső ilyen rendezvény volt a világon! Ezt kevesen tudják itthon, pedig nagyon büszkék lehetünk rá! Amerre jártam a világban, – akár egészen Japánig – minden gitáros ismerte a város nevét. A fesztivál alapítója Szendrey-Karper László volt, aki történelmet írt 1973-ban a hangszer nemzetközi nagykönyvébe. Sajnos korai halála miatt csak a tízedik fesztiválig tudta ő személyesen vezetni ezt a fontos rendezvényt. Szendrey tanár úr özvegye, Ágai Karola operaénekesnő 1991-ben engem kért fel az elkövetkezendő fesztiválok művészeti vezetésére. A megváltozott politikai-gazdasági körülmények között egészen 2009-ig, az utolsó fesztiválig voltam itt művészeti vezető, az alapító szellemiségének megfelelően. Ezzel párhuzamosan, 2006-ban indult Balatonfüreden a gitárfesztivál, ami bizonyos tekintetben a folytatása, de sok szempontból megújítója is a legendás Esztergomi Nemzetközi Gitárfesztiválnak.
Ezek a rendezvények nem csak, vagy nem elsősorban a kikapcsolódásról, pihenésről szólnak. A fiatal művészpalánták, tanárjelöltek, de a sok éve tanító tanárok, a hangszer aktív szerelmesei itt együtt lehetnek a nemzetközi élvonalbeli művészekkel, a legsikeresebb fiatal verseny győztesekkel, akiktől személyes órán, mesterkurzuson tanulhatnak, testközelből hallgathatják meg a játékukat egy-egy koncerten. Fontos baráti és szakmai kapcsolatok születnek itt. A kiállításainkon, Magyarországon egyébként elérhetetlen kottákat, hangfelvételeket lehet megvásárolni, a külföldi gitárkészítő mesterek hangszereit nagyobb utazás nélkül, egy helyen lehet kipróbálni és lehet náluk hangszert rendelni, vásárolni, mondjam tovább? Egy gitáros számára, akinek nem a foglalkozása, de az életének elválaszthatatlan része a zene, egy ilyen fesztivál az év csúcspontja. Nekem is az volt, már diákként is, de még most tanárként, művészként is az maradt.

– Mi a füredi fesztivál specialitása?
– Balatonfüreden talán egy kicsit többet kell gondolnunk a nyaralókra, külső érdeklődőkre, mint egy turisztikailag nem ennyire frekventált városban. Meghívottjaink koncertműsora tükrözi, hogy nem csak a szakmának állítják össze a programjukat, hanem a zeneszerető, de esetleg a gitárzenében nem annyira jártas közönség részére is. 2007-ben és 2008-ban Guinness-rekordot is döntöttünk, ami a város nevével örökre összenőtt: kétszer sikerült a világ leghosszabb koncertjének rekordját szabadtéren megdönteni, először 186 majd 192 órával. Ennek a két évnek a szellemisége itt lebeg a fejünk felett, nincs olyan év, hogy ne kapnánk leveleket, ne kerülne elő egy-egy beszélgetéskor a feledhetetlen emlék.

– A klasszikus gitár nagyon individuális hangszer, zenekarban nincs helye, kevés kamarazenélési lehetőség van vele, mennyire korlátozottak a lehetőségei?
– Nem érzem a lehetőségeinket korlátozottnak. A hangszer individualitása talán sokszor ott üt vissza, hogy a klasszikus zenei nyelv, amit beszélünk, nem teljesen az, amit a többi hangszer a magáénak tud, de a változás már évtizedekkel ezelőtt elindult, és Magyarország előkelő helyen van ennek a változásnak a véghezvitelében. De nézzük a repertoárt. Lehet, hogy a legnagyobb, legismertebb zeneszerzők nem írtak műveket erre a hangszerre, de rengeteg teljes értékű átiratot játszunk Bachtól Albenizen keresztül Piazzolláig. A hangszer már a XVIII.-XIX. században is nagyon népszerű volt, rengeteg mű született gitárra, nem csak Európában, hanem például Dél-Amerikában is, amiket a mai napig játszunk. Ettől a hangszer-specifikus tradíciótól a gitár repertoárja sokkal sokszínűbb, gazdagabb, mint a többi, a tradicionálisan együtt fejlődött hangszernek. A kortárs zeneszerzők pedig számtalan jobbnál jobb művet írtak és írnak a hangszerünkre. A gitárnak van még egy fontos tulajdonsága: a hangja. Egy görög barátom szavaival: mindegy, mit játszunk rajta, mindig azt mondja: I love you! Ez az emocionálisan töltött, a lélekhez közel álló hang sok olyan emberhez hozta közel már a klasszikus zenét, akik különben egy vonósnégyest, nagyzenekari koncertet még nem hallgatnának meg. Egy Bach Preludium gitáron megszólaltatva a tábortűz mellett is hat, lecsendesíti a körben ülőket…

– Úgy emlékszem szintén Esztergomban kezdődött a gitárzenekar hagyománya, hogy a szólisták zenekarban játszhassanak, elsősorban átiratokat. Kapnak-e új műveket, amik direkt sok gitárosra íródtak?
– A gitárzenekari gyakorlat fontos és nemzetközi szinten is népszerű dolog. Igen, Esztergomban még Szendrey-Karper László vezette a zenekart és vezényelte a Bazilikában a záró koncerteket, én magam is minden alkalommal játszottam a zenekarban. Minden évben új művek születtek, amiket be is mutattunk. A magyar zeneszerzők közül például Farkas Ferenc, Kocsár Miklós, Madarász Iván és Hollós Máté írt műveket, hogy csak néhányukat említsem. Manapság kevesebb új gitárzenekari mű születik itthon, de a világ össz-műtermése, a régi repertoár felelevenítése és új átiratok készítése több mint bőséges választékot ad a műsorok összeállításakor. Aki eljön a füredi záró koncertünkre, maga is meggyőződhet erről.

(2018.06.15.)