Közelebb az elképzelhetetlenhez

Vera Molnar magyar származású, Párizsban élő, világhírű festő- és grafikus algoritmikus munkáiból nyílt kiállítás a Modern Műtárban. A Szöllősi-Nagy-Nemes Gyűjtemény gazdag anyagából válogat a tárlat, amely a komputerművészet úttörőjét mutatja be.

Vera Molnar a számítógép segítségét bevonva a geometrikus kép és a véletlennek is teret adó képalkotás megteremtője a képzőművészetben. Az 1947-ben külföldre emigrált 99 éves alkotó mindmáig aktívan dolgozik. Napjaink mindent leuraló digitális kultúrájában érdekes találkozni egy olyan művész munkáival, aki több mint ötven évvel ezelőtt a technikai fejlesztések jövőjét vázolja fel, és az elsők között állítja a számítógépet a művészet szolgálatába.

– Vera Molnárnál a vonal egy végtelen gondolatfolyam, megállíthatatlan gondolatvezetés. Vonalai belülről fakadónak tűnnek. Sorozatai formai lehetőségek. A meghatározott szabályok szerint működő program által generált képek az alapelemek arányának apró változtatásaiból, Vera Molnar szavaival: 1 százalék rendetlenség hozzáadásával adódnak. Művészetében a felfedezésen van a hangsúly, a véletlen és a struktúra, a rend és a rendetlenség együtt van jelen a műveiben, amelyek közelebb visznek minket az elképzelhetetlenhez – fogalmazott a tárlat megnyitóján Kumin Mónika művészettörténész.

Vera Molnar egy interjúban kifejtette: már kisgyerekként is szinte algoritmikus szisztematikussággal kutatta a képi kifejezés lehetőségeit. Kislányként egy balatoni nyaralás alkalmával minimalista sorozatot kezdett rajzolni a Balaton partjáról, ám amikor megunta az alapszínek használatát, szépen fokozatosan a krétás doboz egymást követő árnyalataival kezdte újraalkotni az eredeti kompozíciót. Voltaképpen ez volt az első program, amely megszületett a fejebén.

Az 1947 óta Franciaországban élő Vera Molnar (1924) a számítógépes művészet egyik úttörője, a Groupe de Recherche d’art Visuel-nek (GRAV) alapítója volt 1960-ban. Molnar 1959-től kezdett kombinatorikus képeket készíteni az általa „machine imaginaire”-nak nevezett módszerrel, majd igen korán, már 1968-ban lehetőséget kapott arra, hogy valódi számítógéppel dolgozzon. Molnar ezután kezdte az informatikát generatív eszközként felhasználni festményei és grafikái elkészítésekor. A számítógépet úgy programozza, hogy az meghatározott mértani formákat és alakzatokat hozzon létre, melyeket kötött vagy véletlenszerű módon is variálni és kombinálni lehet. Műveiben kulcsszerep jut a számítógép algoritmikus véletlenjének, művészetének fontos fogalmai a rend és a rendetlenség, a struktúra és a szabadság. Művei többek közt olyan múzeumokban találhatók meg, mint a párizsi Musée National d’Art moderne, Centre Pompidou, a londoni Victoria and Albert Museum, vagy a brémai Kunsthalle.

A kiállítást jövő márciusban egy újabb tárlat, a Vera Molnár 100 követi, amelyen az alkotóra nagy hatást tett művészek Dürer, Cézanne és Klee is hangsúlyt kapnak.