Arácsi Tájház

A Tájház berendezése az elmúlt századok során a településre is jellemző épület átépítéseit követő tárgyakat és elrendezési szokásokat mutatja be. A kiállítótérben látható bútorok, tárgyak, dokumentumok egy, a 20. század első felében élt család lakóhelyét mutatja be. A tárgyak, bútorok kora ennek következtébe nem egy időszakot ölel fel, hiszen az erős tölgyfából készült régi faszékek – vagyis balatoniasan karosszékek, amelynek hátát nevezték karnak – rendkívül tartósak voltak, így több generációt is kiszolgáltak. Ugyanakkor a konyha és a szoba berendezései is folyamatosan, a koroknak megfelelően alakultak, új tárgyakkal egészültek ki.

A Tájházban bemutatott tisztaszoba és konyha a századfordulótól a harmincas évekig jellemző berendezést idézi meg.

Ebben az időszakban Füred és Arács lakosságának polgárosodása más-más ütemben jelentkezett gazdasági, társadalmi és kulturális téren egyaránt. Az 1885-től 1890-ig tartó filoxéravész sorsdöntő volt e polgárok életében. A vész szinte teljes egészében letarolta Füred és Arács szőlő-hegyeit, megsemmisítette a főleg szőlőművelésből élő helyi lakosság megélhetési forrását. Átalakult a szőlőtermelés, 1908. tavaszán megalakították a földbirtokosok és szőlőtulajdonosok fogyasztási szövetkezetét. Az I. világháború után értékesítési nehézségekkel, az 1929-33-as években gazdasági válsággal küzdő balatonfüredi és arácsi gazdatársadalom a nehézségek ellenére is a filoxéravészt követő szőlőfajtaváltásokkal, új művelési módszerekkel magas szintre emelte a helyi borkultúrát. A színvonalemelkedés a füredi és arácsi borok országos borversenyeken elért egyre jobb eredményeiben mutatkozott meg.
Arács példamutató volt a kultúra terén is, hiszen már korán olvasóegylet (1891) és dalegylet (1910) jött létre, Füreden 1893-ban Polgári Dalegylet, később Izraelita Nőegylet, olvasókörök és gazdakörök, vöröskereszt egyesület alakult. E közösségi létnek az eredete teremtett arra alapot, hogy az Arácsi Tájház megidézze ezt az időszakot, nem csak tárgyi formájában, hanem a hagyományőrzés terén is.

Gyűjteményi-, építészeti- és népművészeti örökségünk világának bemutatására törekszünk a gyermekek és ifjú felnőttek számára is befogadható formában. A népművészeti foglalkozások és a néphagyományok felelevenítése a legkiválóbb lehetőséget jelentik a generációk összekapcsolására, amelyhez autentikus hátteret nyújt a Tájház.
Az Arácson most is működő csoportok és kisközösségek szerepet vállalnak e célok elérésében. A Balatonfüredi Örökségünk Hímző Műhely tagjai, asszonyai foglalkozásokat indítanak, bemutatókat tartanak ifjaknak és időseknek egyaránt. Az alkotósorozatokhoz csatlakoznak a népművészeti táborok, találkozók, múltidéző események, megismerkedhetünk a korabeli dalkörök világával a Kék Balaton Népdalkörnek köszönhetően. A Tájház múltidéző eseményeinek minden bizonnyal gyakori vendége lesz a Balatonfüredi Rézhúros Citeraegyüttes, a Balatonfüred Néptánc Együttes és a Koloska Senior Néptáncegyüttes is.

Történet

Arács központjában a 19. század közepén már állt a lakóház. Építésekor a településen körülbelül hatszázan éltek. Az épület az elmúlt századok során folyamatosan lakott volt, az utca felőli házrész még a teleksoros úti falvak építészeti hagyományait mutatja. A későbbi hozzáépítések már a későbbi századokra jellemző közös udvarok rendszere szerint épült meg.

A közeli házakra is jellemzően a nyeregtetős, alápincézett, náddal fedett épület, egy hosszú szalagtelek szélére épült az utcafrontra merőlegesen. Eredetileg a ház szabadkéményes konyhával rendelkezett, amelynek archaikus hatást keltő boltozata még most is látható. A többszöri átépítések és hozzáépítések során alakult ki a 20. század elejére a végleges épület, amelynek a felújítás során a megmenthető részletei a kiállítótérben, illetve a közösségi terekben láthatóak.