Senki többet?!

Schneller János művészettörténész, a Ferenczy Múzeumi Centrum kurátora, a Resident Art Budapest vezetője tart rendhagyó tárlatvezetést január 25-én a Vaszary Galéria Folyók, tavak, tengerek című kiállításán, ami február 1-ig látogatható.

– Mi jut eszébe először, ha azt mondom, hogy víz?
– A Balaton és a nyár ugrik be először, mivel nekem a nyár mindig is egyet jelentett a Balatonnal. Balatonakarattyán van házunk, és gyerekkoromtól kezdve minden nyaramat ott töltöttem a víz közelében. Természetes közegem, szeretem az úszást, a vitorlázást és minden létező vízi sportot. A víznek kimeríthetetlen jelentésrétegei és szimbolikája van, úgyhogy a tisztaság és a megtisztulás ugyanúgy eszembe jut, mint az, hogy a földi életünk alapját is a víz jelenti. Aztán persze a klasszikus és kortárs képzőművészeti vonatkozások is elém kerülnek.

– Jelentősen eltér egymástól a víz megjelenítése a klasszikus és a kortárs képzőművészetben?
– Igen. A kortárs művészetben a víz nem feltétlenül ábrázolásként jelenik meg, hanem sok esetben a matéria tulajdonságait megmutatva kerül fel a vászonra, akár csöpögtetés, folyatás vagy oldás formájában. Egy mai mű nem feltétlenül van mimetikus viszonyban a vízzel – nem a vizet ábrázolja -, ami élesen elválik a XIX. századi víz-ábrázolástól.

– A füredi kiállítás meglehetősen népszerű, Önnek vannak kedvenc képei?
– A tárlatvezetés rendkívül szubjektív műfaj. Általában ki szoktam választani szekciónként egy-két művet, amikről informatív illetve személyes történeteket osztok meg, és ezeken keresztül lehet kapcsolódni a többi képhez is. Az a kérdés, hogy a kép előtt álló ember hogyan viszonyul az alkotáshoz, milyen asszociációkat, párhuzamokat indít el benne. Művészettörténészként persze sok képi párhuzat is eszembe jut. Itt van például most Füreden Mészöly Gézának, Deák-Ébner Lajosnak és Székely Bertalannak egy-egy nagyon megkapó képe, vagy Mednyánszky Lászlónak a híres, már impresszionista vonásokat mutató Dunajeci festménye – ezeket biztosan ki fogom emelni. Egészen fantasztikus Ferenczy Károly lovas-itatós képe, és a francia alkotások között is van pár gyönyörű darab, például Gustav Courbet Sziklás tája. Ezek a művészek mind hatottak az őket követő generációkra és a mai alkotókra egyaránt.

– A jelenkori aukcióknak mennyire kedvelt témája a víz?
– Dolgoztam a Pintér Aukciósházban, aminek talán a legnépszerűbb aukciója épp a Vaszary Galériához köthető Balaton, nyár, szerelem. Ott nagy számban szerepelnek mind kortárs, mind klasszikus művek, amik valamilyen módon kapcsolódnak a vízhez, a nyárhoz és ezek szabadság-érzéséhez. Rengeteg művet adtunk el ezeken az aukciókon, mivel valószínűleg az emberekben primer vonzódást és érzelmi viszonyt indítanak el. A műkedvelők szeretnek az otthonaik falán pozitív kisugárzású képeket tartani, amikhez egy-egy szép nyári szabadság élménye is köthető.

– Lehet-e ezekre a személyes, pozitív élményekre alapozni a víz védelmének fontossággát?
– A környezetünk értékének és pótolhatatlanságának tudatosítása egyre inkább a művészet témájává válik. A füredi kiállításon szereplő képek keletkezésekor a víz védelme, a környezettudatosság még nem volt akkut kérdés, sokkal inkább a romantikus, esztétizáló és idealizáló megközelítés volt a jellemző. Ha a jelenlegi kiállításnak lenne egy kortárs folytatása, ami a világ mai kérdéseire reflektál, akkor valószínűleg sokkal több mű emelné fókuszba a víz nélkülözhetetlenségét és a hiányából fakadó problémákat.

Schneller János 1980-ban született Budapesten. Művészettörténész, tanár és festménybecsüs. A Resident Art Budapest ötletgazdája és vezetőjeként elsősorban a műkereskedelem és a vizuális művészetek területén szerzett tapasztalatot.
A rendhagyó tárlatvezetés programja itt.

Fotó: Horváth Péter Gyula

(2020.01.10.)