Képbe zárt írások

Képbe zárt írások – 1945 utáni rajzok és grafikák a Szépművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményéből

Különleges, érzékekre ható tárlat nyílik június 25-én a kultúra magyar városában. A balatonfüredi Vaszary Galéria Képbe zárt írások – 1945 utáni rajzok és grafikák a Szépművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményéből című kiállításán a kortárs nemzetközi és magyar képzőművészetnek egy jellegzetes grafikai kifejezési formájával találkozhatnak a látogatók.

Vaszary Galéria, Balatonfüred
2016. június 25. – augusztus 7.
Meghosszabítva október 31-ig

Képbe zárt írások a Balaton partján

Különleges, érzékekre ható tárlat nyílik június 25-én a kultúra magyar városában. A balatonfüredi Vaszary Galéria Képbe zárt írások – 1945 utáni rajzok és grafikák a Szépművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményéből című kiállításán a kortárs nemzetközi és magyar képzőművészetnek egy jellegzetes grafikai kifejezési formájával találkozhatnak a látogatók. A kiállítás vezérfonala írásbeliség és képiség találkozása. Az írásokból, szövegekből kiinduló, de tőlük különböző formákban eltávolodó műalkotások azt láttatják, milyen új képi megoldásokhoz, sajátos olvasatokhoz, kultúrák és médiumok közti fogalmi és vizuális párbeszédhez vezethet szó és kép összefonódása.

Irodalom és képzőművészet, írás és kép egymáshoz való viszonyának problematikája egyáltalán nem új keletű, rendszeresen visszatérő kérdése az irodalomtudománynak, a nyelvészetnek, a nyelvfilozófiának, a művészettörténetnek és a képelméletnek. A témának már számtalan publikációt, nemzetközi kiállítást, konferenciát szenteltek világszerte.

„Írás és kép egymáshoz való pozicionálásának alapkérdése, hogy kié, mié az elsőbbség? Vizualizáljuk az írást, a szöveget, vagy olvashatóvá tesszük a képet, a jelet? A viszony írásbeliség és képiség között lehet ellentmondásos, harmonikus, mellérendelő, alá-fölé rendelő. Egy azonban közös a legtöbb relációban: két egymástól függetlenként meghatározott terület kerül egymással valamilyen viszonyba” – magyarázta a kiállítás egyik kurátora, Bódi Kinga, aki hozzátette: „a tárlaton megfigyelhető az írás és a képalkotás közötti határok elmosódósa is, mindez pedig sajátos, rejtjelekben és gondolatokban gazdag ábrázolási formát eredményez.”

A tárlat egyrészt olyan műveket érint, ahol kép és szöveg külön is érzékelhető (illusztrációk, képes- és levelezőlapok, betű- és szövegkompozíciók), másutt az írásbeliség teljesen feloldódik a képiségben (ál-levelek, ál-kalligráfiák, naplórajzok, irka-firkák), míg egyes alkotások a téma konceptuális olvasatára hívják fel a figyelmet.
A kiállított anyag nem az irodalom, nem a líra, nem a szemantikai értelemben olvasható és érthető szöveg felől közelíti meg írott szó és kép kapcsolatát, hanem a figurális és absztrakt képzőművészet, a vizuális megjelenés és értelmezés felől. Az írások és képek összekapcsolásából létrejövő új, izgalmas képi világok sokszor egyszerre hordoznak irodalmi, zenei és képzőművészeti vonatkozásokat. A kiállítással a kurátorok szeretnék a kortárs nemzetközi és magyar grafika talán kevésbé ismert oldalát bemutatni, amelyben nem a látható világ leképezése, hanem a műfajok közötti átjárhatóság a főszereplő. Cél a képekről és írásokról való gondolkodásunk árnyalása azáltal, hogy szó és kép közismertebb illusztratív vagy leíró viszonya helyett más megoldásokat mutatnak fel a kiállításon szereplő művek. Az alkotások jelentős része onnan indul, ahol a betűkből alkotott szemantikailag olvasható kézírást elfedik, elhagyják vagy átalakítják az alkotók, és végül egy „szavaktól megszabadított írást” hoznak létre a felületen, képként értelmezve az alkotófolyamat végén létrejött „írásképeket” vagy „képírásokat”. „Mindez kísérletezés az írással egy másfajta (vizuális) kifejezőeszköz segítségével. Az írás kereteinek kitágítása, az írások képként való értelmezése volt az alkotók szándéka” – mondta a kurátor.
A kiállítással egyben rá kívánnak mutatni az írásra és a képalkotásra mint az emlékezés két alapvető aktusára is. Az emlékezés anyagát vizuális és textuális elemek összeszövődései: levelek, írások, naplók, képek alkotják, amelyekben a személyes történetek (eredet és vég visszatérő képei) mellett olykor a kollektív emlékezet momentumai is feltűnnek.

A 2015-ben Budapesten azonos címmel megrendezett tárlat most további művekkel gazdagítva, kibővített formában várja a látogatókat a kiállítás a balatonfüredi Vaszary Galériában. A Szépművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményéből származó papírmunkákat ezúttal magángyűjteményekből kölcsönzött alkotásokkal is kiegészítették, így például egy olyan emblematikus művet is beemeltek a tárlatba, mint Esterházy Péter rendhagyó irodalmi-grafikai műve, az 1980-ban készített ún. Ottlik-lap. Illetve a zenei és képi tartalmak összefonódásának jegyében egy kortárs magyar zenész-zeneszerző, Pándi Balázs segítségével egyes művek „megszólaltatásának” eredményét is élvezhetik a látogatók.

A kiállításon szereplő művészek: Esterházy Péter, Simon Hantaï, Hans Hartung, Eugène Ionesco, Kéri Ádám, Jiří Kolář, Joseph Kosuth, Lakner László, Major Kamill, Alfred Manessier, Maurer Dóra, Henri Michaux, Vera Molnar, Nagy Pál, Ország Lili, Nam June Paik, Swierkiewicz Róbert, Antoni Tàpies, Tót Endre, Günther Uecker

A kiállítás kurátorai: Bódi Kinga, Bodor Kata, Kumin Mónika művészettörténészek (Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria)

Képbe zárt írások – 1945 utáni rajzok és grafikák a Szépművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményéből
Vaszary Galéria, Balatonfüred, 2016. június 25. – augusztus 7. (Meghosszabítva október 31-ig.)