Archaizálás és mágikus realizmus az 1960-70-es évek magyar művészetében.
A kiállítás a Kádár-kor magyar művészetének egy eddig kevéssé feltárt és méltányolt szeletét mutatja be. Ezek az alkotások a hivatalos művészet és az avantgárd köztes terében születtek, sem az ideológiailag elkötelezett drámai pátosz vagy plein air realizmus, sem a direkten politizáló, nyugati trendekhez igazodó látásmód nem jellemző rájuk. Ezzel szemben figurális, részletező elbeszélő kedv hatja át műveiket, amely magasfokú mesterségbeli kidolgozottsággal társul.
Ezek az alkotók a szocializmus szürke hétköznapjaival szemben egy álomvilágot, mítoszok és mesék világából szőtt alternatív valóságot teremtettek. Előszeretettel archaizálnak, azaz követik a művészet klasszikus történeti korstílusait, főként a középkor és reneszánsz látásmódját. Mágikus realista műveiken kaput nyitnak a valóság és képzelet között, a hétköznapi valóságot átjárják a csodaszerű elemek.
A kiállításon egyebek mellett Kondor Béla, Berki Viola, Gross Arnold, Szabó Vladimir, Gácsi Mihály, Hajnal Gabriella, Rékassy Csaba, Ágotha Margit, Gyulai Líviusz, Engel Tevan István, Molnár Gabriella, Galambos Tamás és Würtz Ádám festményei, grafikái, kárpitjai és egyedi tárgyai láthatóak.
Kurátor: Révész Emese művészettörténész
Megtekinthető: augusztus 21- január 9.
