A havonta jelentkező balatonfüredi filmklub vetítése.
A korszakos filmről maga a rendező Andrej Tarkovszkij, így nyilatkozott: „Nincs a filmben semmi kitalált − minden ott élt emlékezetemben, tapasztalatomban. Azon, hogy milyen legyen a film formája, egyáltalán nem is gondolkodtam.”
Egy középkorú férfi visszaemlékezik életére, gyermekéveire, családjára, kapcsolataira. Az emlékezet mozaikcserepei, mint tükörcserepek hullnak szét az időben. Az emlékezés előhívja a múltból azokat az alapvető etikai és morális problémákat, amelyek a tudatalattiból törnek a felszínre. Az önmagával való szembenézés, a permanens önreflexivitás állandó meditatív állapotot eredményez, amely szükségszerűen vezet el a tökéletes szellemi abszolútum, a hit kérdéséhez.
Tarkovszkij önéletrajzi elemekkel átszőtt alkotása hitvallás a művészetnek az emberi lélekre gyakorolt hatásáról és a művészek morális felelősségéről.
