Egry József tárlat a Vaszary Galériában

Egry Józsefet elsősorban a Balaton festőjeként tartjuk számon, ám ennél sokkal összetettebb életművet hagyott hátra. A Vaszary Galériában nyíló, az alkotó több mint ötven művét felölelő kiállítás megmutatja a festő művészi fejlődésének minden fontos állomását. Kevésbé ismert korai művek, súlyos hangvételű portrék, néhány karikatúra és persze a jellegzetes technikával készült balatoni tájképek is láthatók lesznek a tárlaton.

A kiállítás Szabó András és Költő Magdolna szenvedéllyel és elhivatottsággal létrehozott ResoArt Gyűjteményéből válogat, amely az ország legnagyobb Egry-gyűjteménye. A jelentős festményeket, főműveket és a festő ritkán látott korai alkotásait is tartalmazó magángyűjteménynek köszönhetően a galériában a rendkívüli kvalitású festő munkássága, életműve teljes mélységében megmutatkozik.

– Egry József hatalmas életművet hagyott hátra, a legjelentősebb hazai magángyűjteményből válogathattam a tárlat anyagát, amely átfogja a teljes életművet. Látható lesz több, kiemelkedő főműve, például a Délibábos, párás fények című festménye, ami kuriózumnak számít. A tárlat egyik erénye, hogy Egry több, kevésbé ismert festményét is kiállítjuk, amelyek révén megmutathatjuk a festő művészetének alakulását. Egry nem klasszikus tájfestő volt, képeinek filozofikus tartalma van, az alakokat aura, sejtelmes fénypászma veszi körül – válaszolta a balatonfured.hu kérdésére Sipos Anna, művészettörténész.

A kiállítás kurátora szerint Egry képei ma is frissek, erősen hangulati és érzelmi töltetű modernizmusuk révén pedig időtállóak.
Kortársai már a fiatal Egryt is modern festőnek tartották, elsősorban az 1900-as évek elején igen szokatlan témaválasztásai miatt. Előszeretettel festette meg a társadalom peremén élő embereket. Kemény fizikai munkát végző férfiak, hajórakodók, fűrésztelepen dolgozó munkások, csavargók és bűnözők robosztus alakjai jelentek meg a nehéz, sötét tónusú festményein.

Csak később, az 1920-as évekre alakította ki azt az egyedi, mindenekelőtt a balatoni tájjal összekötött festői világát, ami a népszerűséget és az elismerést hozta számára. Igaz, ezek a festmények sem akadémikus tájképek. Egry meggyőződéssel vallotta, hogy „az még nem balatoni festészet, ami a Balatont ábrázolja”. Egy-egy jelenséggel hónapokon keresztül foglalkozott, s csak azután kezdett munkához, ha a látvány emlékezetében már teljesen fölszívódott. Az alkotómunka elválaszthatatlan részének tartotta az önismeret gyakorlását, a stíluskeresés számára egyet jelentett a lélekkereséssel.

Egry Badacsonyban talált rá egyéni művészi látására. Együtt lélegzett a tájjal, figyelte a rezdüléseit, és a mélységeit kutatta. Tudatosan törekedett arra, hogy festészete figurális maradjon, nem érdekelte az absztrakt ábrázolás, de a kiindulópontként szolgáló konkrét témát mindig elvonatkoztatta. Érett képeinek könnyedségét a vízfesték vékonyságúra hígított, lazúrosan áttetsző olajfesték, valamint a pasztellkréta együttes alkalmazása adja.

– Technikáját a kényszer szülte: amikor nem volt pénze festékre, hígított olajfestékkel dolgozott, innen eredeztethető képeinek sajátos, sejtelmes színvilága – teszi hozzá a kiállítás kurátora. – Egry azt mondta: „Nem a Balatont festem. Azt festem, amit a Balaton mond nekem. Nem azt festem, amit látok, hanem amit láttat velem a táj.” Balatoni tájképei nem csupán a természet ábrázolásáról szólnak, mély filozófia húzódik meg a háttérben. Képeinek atmoszférikus fényjelenségei a fénytér megfigyelésére épülnek. A felsejlő alakjai már-már szimbolikusak, a fény, a pára, a szüntelenül változó táj maga az időtlenség. Tudjuk, hogy egy befelé forduló lelkületű alkotó volt, idős korában egyenesen mogorva. A kiállításon egyébként a művész magánjellegű levélrészletei is láthatók lesznek, amelyek hűen tükrözik az alkotói módszerét, hitvallását – fogalmazott Sipos Anna.

Egry József – Lebegés a fénytérben című tárlata március 7-én, szombaton nyílik a Vaszary Galériában.

Egry József (1883-1951) a modern magyar festészet egyik meghatározó alakja volt, aki a Balaton partján élve és alkotva az 1920-as évekre alakította ki egyedi festői világát.
Gyerek volt, amikor családja a nyomor elől menekülve Budapestre költözött. Szülei napszámosok voltak. Édesapja alkoholista lett, édesanyja alkalmi munkákat vállalva tartotta el a családot. Egry rajztehetsége már gyerekkorában kiderült, de a továbbtanulásra nem gondolhatott a család, sőt kimaradt a polgári iskola negyedik osztályából, és festők mellett kezdett el dolgozni. 1901-ben, tizennyolc éves korában állított ki először. 1905-1906-ban egy évet töltött el Párizsban, hazatérése után a Mintarajziskola ösztöndíjas művésznövendéke lett. Ferenczy Károly volt a mestere.

Az első világháború radikális változást hozott a művészetében és egyúttal a magánéletében is. A frontról tüdőgyulladással került a badacsonyi hadikórházba, ahol megismerkedett későbbi feleségével, Pauler Juliska önkéntes ápolónővel, akivel a háború után Keszthelyen, majd Badacsonyban élt, és itt találta meg az új festői témát, a Balatont. Tájképei ettől fogva a természet és az atmoszférikus fényjelenségek megfigyelésére épültek. Bár műveit egyre többször mutatták be és méltatták, 1948-ban Kossuth-díjat is kapott, az anyagi nélkülözés végig kísérte az életét.