Dürer – Jovánovics kiállítás

A balatonfüredi Vaszary Galériában 2016 márciusában nyíló monografikus kiállítás Albrecht Dürer (1471–1528) mintegy 82 fa- és rézmetszetét, valamint egy könyvét mutatja be a Szépművészeti Múzeum gazdag, több mint 200 lapot számláló Dürer-kollekciójából. A sokszorosított grafika Észak-Európában a nürnbergi festő és grafikus tevékenységével ért a virágkorába. A magyarországi Gyula környékéről, az egykori Ajtósról származó apja ötvösmesterként dolgozott, és első képzését Dürer is az apai ötvösműhelyben szerezte. Ezt a tudást kamatoztatta a művész a rézmetszet-technika virtuóz elsajátításakor, de nem korlátozta munkásságát egyetlen grafikai technika alkalmazására: mind a fametszés, mind a rézmetszés területén újat alkotott, és vasmaratással is kísérletezett. A tárlaton szerepelnek Dürer nagy hatású fametszet-sorozatai: az Apokalipszis (1498) 16 lapja, a Nagy Passió (1496-1510) 11 jelenete és a 20 lapos Mária élete (1502-1510) sorozat, a későbbi fameszetek közül pedig I. Miksa császár portréja (1519), az Orrszarvú (1515) és a Nagy diadalkocsi (1522).

A tudós barátok – közöttük WillibaldPirckheimer – felkeltették Dürer érdeklődését a humanista témák iránt, amelyeket metszetein is ábrázolt. 1494 őszétől 1495 nyaráig tartó első velencei útján számos festővel találkozott, közöttük Jacopo de Barbarival, aki megismertette az emberi arányok kérdésével, de az olasz reneszánsz további eredményei: a természet minél hívebb ábrázolásának lehetősége, a perspektíva, az anatómia és a színelmélet problémái is élénken foglalkoztatták. A kiállítás az említett fametszetek mellett válogatást nyújt a művész legkiválóbb rézmetszeteiből is. Szerepel például az 1498-ban készült Herkules a válaszúton, az ugyanekkor metszett allegória, A tudós álma, a Szent Eustachius című, 1501 körüli nagyméretű kompozíció, a századfordulót követően készült Nemesis című rézmetszet, valamint az aránytani kutatások igazi kiteljesedését, az ideális női- és férfi alakot megtestesítő Ádám és Éva című lap (1504).

1505 és 1507 között Dürer újra Itáliában járt, majd Nürnbergbe visszatérve idejének nagy részét grafikai munkákra fordította. Rézmetszet œuvre-jének csúcsát az 1513-14-ben metszett három lapja: a Lovag, halál és az ördög, a Melencolia I és a Szent Jeromos a dolgozószobában képviseli. A rézmetsző véső bravúros használata és a különösen az első két kompozícióra jellemző többrétegű tartalom mesteri művészi kifejezése jellemzi a közel azonos formátumú három metszetet.

A tárlatot Dürer késői, mind fa- mind rézmetszet technikával készült portréi zárják, valamint néhány metszetmásolat, amelyek érzékeltetik a nürnbergi mester sikerét és a kortársakra, utódokra gyakorolt óriási hatását.

A Szépművészeti Múzeum Dürer-metszeteiből válogatott monografikus kiállítást legutóbb 1971-ben, Dürer születésének ötszázadik évfordulóján láthatott a közönség a múzeum épületében.

Bodnár Szilvia

Jovánovics György – EGY ÖNÉLETRAJZ

2016. március 19. – 2016. július 17.

Jovánovics György elképzeléseit évtizedek óta a műfajokon átívelő, ugyanakkor elsődlegesen mindig a szobrászathoz köthető gondolkodás, a pedagógiai szemlélet, az intellektuális megközelítésmód határozza meg. Széles spektrumú művészettörténeti vonatkozásrendszerbe foglalt műveiben gyakran jelennek meg filozófiai, irodalmi, zenei inspirációk. A Vaszary Villában rendezendő kiállítás ebből a komplex rendszerből nyújt keresztmetszetet, a hatvanas években készült korai művektől kezdve, egészen a külön e tárlatra létrejövő alkotásokig.

Jovánovics folyamatosan megújuló életművét az egymással párhuzamosan létező témafolyamok és az ezeket összekapcsoló kontextusrendszerek jellemzik, amelyekben fontos szerepet kapnak az önidézetek és a parafrázisok. Művészettörténeti utalásrendszerében ugyanúgy helyet kaphat a klasszikus görög szobrászat egy-egy alkotása, mint Auguste Rodin, vagy Medardo Rosso formavilága. Miközben a látás és a téralakítás egyetemes kérdéseire keres válaszokat, sok szállal kötődik a magyar szobrászat, illetve a képarchitektúra hagyományaihoz, munkáiban feldolgozza Péri László vagy Kassák Lajos struktúráit, hatással volt rá Bokros Birman Dezső művészete. A kiállítás a Szépművészeti Múzeumból, illetve a Magyar Nemzeti Galériából kölcsönzött klasszikus alkotások (többek között Rodin, Rosso, Bokros Birman, Stróbl Alajos egy-egy műve) segítségével mutatja fel ezt a művészettörténeti utalásokkal teli rendszert, amelyben helyet kapnak a magyarországi neoavantgárd történetének (ön)reflexiói is. A tárlat a klasszikus rodini bemutatási elvek parafrázisaként egymás mellé rendeli a kész műalkotásokat, a vázlatokat, rajzokat és az inspirációs forrásként vagy önálló alkotásként megjelenő fotókat. A kiállításon, a földszinti nagyteremben önálló műcsoportot alkotnak a belső fényforrással rendelkező dobozszobrok, Jovánovics saját törvényszerűségekkel rendelkező architektúrái, ház-modelljei.

Jovánovics hetvenes évekbeli főművében, a Liza Wiathruck című szöveges fotósorozatban többek között a képalkotás, a látás és a látvány problémáját, a valóság és az illúzió viszonyát vizsgálta. Visszatekintve, a rendkívül komplex mű nem csupán az akkoriban a nyugati művészetben jellemző fotó-szöveg kombinációra épülő alkotások méltó kelet-európai párdarabja, hanem egy filozófiai indíttatású „vizuális pedagógia” alapja is volt. A fogalom az egész életműre kiterjeszthető. Ennek jegyében a kiállítás több pontján megjelennek a tanítványok munkái, illetve a Jovánovics és tanítványai által közösen készített alkotások.

A kiállítás elsősorban olyan műveket állít középpontba, amelyek az elmúlt évtizedek egyéni és csoportos tárlatain ritkán szerepeltek, vagy esetleg most kerülnek először a közönség elé.

Mélyi József

 Képek a megnyitóról:

{gallery}jovan{/gallery} 

(forrás: balatonfured.hu)