Az éltető víz és az ember, aki megfesti azt

A Vaszary Galéria tárlata a víz hétköznapi élethez kötődő kérdésköreiből válogat a 19. századi nemzetközi – döntően francia – és magyar remekművek között. Itt van a realista festészet atyjaként számon tartott Gustave Courbet, a hazai művészek sorát pedig, többek között Benczúr Gyula, Csók István, Vaszary János, Mednyánszky László, Munkácsy Mihály és Szinyei Merse Pál neve fémjelzi. A Folyók, tavak, tengerek – Az éltető víz című tárlat az idei nyár egyik legszerethetőbb programjának ígérkezik.

A félszáz remekművet felsorakoztató kiállítást dr. Baán László, a Szépművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója nyitotta volna meg, távollétében Geskó Judit művészettörténész, a Vaszary Galéria művészeti főtanácsadója olvasta fel a főigazgató gondolatait.

– A legrégebbi képek születésétől a legifjabbakig csaknem nyolcvan esztendő a korkülönbség. Vagy még inkább: a korszakos különbség. Világok távlata id. Markó Károly nimfáitól a Vaszary strandjain napozó alakokig. (…) Azóta még egyszer annyi esztendő eltelt már, és a művészeti látásmód újabb sarkos fordulatokat vett. Ám a természet ezalatt látszólag mit sem változott: a folyók ugyanott folynak, a tengerek sem felejtették el az ár-apályt. Valójában sok minden más lett. Ki ne tudná, hogy csak a legutóbbi évtizedekben az ember mennyit ártott a víznek – hangoztak el Baán László gondolatai. – Ezek a remekművek még mind egy harmóniáról, ember és természet becsületes együttéléséről mesélnek a maguk módján. Nekünk, akik a 21. századból rájuk csodálkozunk, nemcsak áhítatos művészi élményt nyújtanak, hanem figyelmeztetnek is e világ törékenységére. Így lesz a közhelyből közösségi hely, és benne közösségi gondolat. Üzenet, amely így szól: jó lenne megbecsülni természeti és kulturális örökségünket, és bölcsebben vigyázni arra, ami a miénk. Hogy legyen ezután is éltető víz a Földön – és ember, aki megfesti azt – zárult a főigazgatói gondolatsor.

– Évek óta dédelgetett álmunk volt a vizeket témaként választó kiállítás. Országosan is jelentős tárlatot nyitunk ma meg, amit a város elköteleződése nélkül ugyan nem lehetne megszervezni, de szükségünk van kiemelt támogató partnerekre is – ezt már Bóka István polgármester mondta köszöntőjében.

A víz, és annak számos előfordulási formája – pára, kút, száradó ruha, tajtékos tenger, tomboló vihar, harmatos fű, fürdőzők, havas táj vagy gomolygó felhő – szinte kivétel nélkül minden festőt megihletett. A szó szerint kiapadhatatlan témát 19. századi művészek tolmácsolásában láthatja a füredi közönség. A nemzetközi élvonalból itt van Gustave Courbet, Charles-Francois Daubigny és Jules Dupré. A hazai alkotókat többek között a plein air, azaz a szabadban való festés úttörője, Szinyei Merse Pál és a barbizoni iskolához tartozó impresszionista, Paál László képviseli. Melléjük sorakozik fel Csók István, Ferenczy Károly, Glatz Oszkár, Iványi Grünwald Béla, Mészöly Géza, Mednyánszky László és Munkácsy Mihály.

A Vaszary Galéria, a Szépművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria összefogásával létrejött kiállítás különlegessége Benczúr Gyula frissen restaurált Stranbergi tó című képe, ami a kecskeméti Bozsó Gyűjtemény egy kevésbé ismert darabja. Kitüntetett szerepet kap a kiállítótérben Vaszary János, aki otthonosan mozgott a francia Riviérán és a Balaton-parton egyaránt, megfestve a tengerjáró hajókat és a füredi strandolók színpompás napernyőit.

A kiállítás november 17-ig látogatható a Vaszary Galériában.