A vers a gyermekkor mágiáját hozza vissza

A Magyar Nyelv Napja alkalmából tizenkét iskola diákjainak online olvasta fel saját verseit Tóth Krisztina. A hagyományosan közös szavalatra kiválasztott vers ezúttal a nemrég elhunyt Szőcs Géza emlékére a költő Add rá a benned alvó gyanútlan kisgyermekre című verse volt, amit a kecskeméti, gyulai és füredi diákok együtt mondtak el Tóth Krisztinával.  A virtuális térben zajló beszélgetést Cserép László, a Hamvas Béla Asztaltársaság titkára vezette.

– 2008-ban kaptam Salvatore Quasimodo-díjat – emlékezett vissza Tóth Krisztina. – Azóta a családommal minden évben elmegyünk a füredi emlékünnepségre. Mindkét gyermekem erősen kötődik a városhoz, ahol szeptember elején néhány napot szoktunk eltölteni, ami már rituálévá vált. Ha véletlenül kimarad ez az alkalom és nem járjuk be a megszokott helyszíneket, akkor úgy érzem, hogy nem volt teljes az év. Nagyon szeretem Balatonfüredet, ami rendkívül fontos kulturális központja a régiónak: tökéletes egyvelege egy tóparti pihenőhelynek és a kulturális hagyományok esszenciájának.

Tóth Krisztinát is erősen megrendítette a költőtárs, Szőcs Géza halála, ezért javasolta, hogy az ő versét mondják el közösen a Füreddel kulturális testvérvárosi kapcsolatokat ápoló települések diákjai. – Nagy költőt veszítettünk el az ő személyében. Szeretettel és tisztelettel gondolok vissza rá, noha szinte semmiben nem értettünk egyet. A költők minden ellentmondás ellenére egymás lelki rokonai. Olyan verset választottam, ami az 1989-es A sirálybőr cipő című kötetben jelent meg. Akkor léptem be a magyar irodalomba, abban az évben jelent meg az én első kötetem és ez egy szimbolikus dátum. Másrészt egészen megejtő az ebből a versből kicsapó személyesség, ami oly ritka Szőcs Géza költészetében: szinte mindig iróniába van burkolva, míg az Add rá a benned alvó gyanútlan kisgyermekre című gyönyörű versében József Attila-i sérülékenység mutatkozik meg, ami engem mélyen megérintett.

A közös verselés után Tóth Krisztina azt is elmondta, hogy neki mindennapi alapanyaga a magyar szó. – Ebből táplálkozom és építkezem. Soha el se tudtam képzelni, hogy máshol éljek, mert rendkívül szükségem van a hétköznapi beszédre, mint alapanyagra. Hallgatom a párbeszédeket a buszon, a villamoson, s ezekből bontom ki a történeteimet. A vers valami olyasmit ad nekünk, amit semmi más nem tud pótolni. A vers gyökerei a zenében vannak és a vers a gyermekkor mágiáját hozza vissza az életünkbe, amikor még a szavak előtti létezést ismertük, s azt a csodát, ami átsüt a nyelven. Verset minden nap kell olvasni, érdemes kipróbálni.

Tóth Krisztina szerint az irodalom azzal az érzéssel ajándékoz meg bennünket, hogy nem vagyunk egyedül a világban. – Amikor kamaszkorunkban elkezdünk intenzíven, szenvedélyesen olvasni, akkor rájövünk, hogy a mi történeteink már mind megtörténtek az emberiséggel. A legszemélyesebbnek érzett tragédiáink, fájdalmaink és vívódásaink nem egyedi történetek. Ha rátalálunk a megfelelő művekre, akkor hirtelen megértjük, hogy a történeteink közösek. Ezt a Tonio Kröger értette meg velem kamasz koromban, ezért az érzésért kezd el az ember olvasni.

A jelenlegi helyzettel kapcsolatban a költőnő úgy véli, hogy a világ tele lett szorongással. – Kénytelenek vagyunk mellőzni a személyes jelenlétet, ami egy költőnek vagy egy írónak nem szokatlan helyzet. Az írás magányos tevékenység, ami az elvonulásról szól. Az tavaszi, első hullámban én ugyanazt csináltam, amit egyébként is szoktam. A jelen helyzet jó alkalom arra, hogy megváltoztassuk a borzasztóan felgyorsult mindennapi tempónkat. Picit befelé kell figyelnünk és időt hagynunk magunknak arra, hogy olvassunk vagy végiggondoljunk valamit. Az internet világa általában közvetlen reakcióra késztet, s ha valami nem tetszik vagy nem értjük, akkor új ingert keresve azonnal továbblapozunk.

Az sms-ek és az interneten használt rövidítések miatt Tóth Krisztina szerint nem érdemes búsulnunk, mert a nyelv folyton változva, élve találja meg a megfelelő formákat. Az online irodalomórákon viszont sokkal intenzívebb ingerekre van szükség, de a szövegek és a versek itt is megtalálják az útjukat az olvasóikhoz. Tóth Krisztina nyolcéves kislánya tavaly kezdte az első osztályt, s márciustól otthon, közösen tanulták a betűket és a számtant. A helyzet megértéséhez Krisztina írt egy mesét neki, a Járványmese azóta megjelent angolul és hamarosan szlovák nyelven is elérhető lesz. A szintén nemrég napvilágot látott Csavarogjunk együtt! című kötetnek füredi kötődése is van: a szereplők például – az írónő gyermekeihez hasonlóan – a szívkórház előtti lépcsőn csúszdáznak. A Kígyóuborka című gyerekvers-kötet pedig az utóbbi évek terméséből válogat, amiket Krisztina a gyermekeinek írt.