Szomolányi Elemér – A műtárgyakba rejtett élet
Gyűjtemény a debreceni Déri Múzeumból
A páratlan értékű és szépségű műtárgyegyüttes Szomolányi Elemér műgyűjtő végakarataként került a Déri Múzeumba 1992-ben. Ez a nemzeti és egyetemes kultúra értékrendje szerint is kiemelkedő műgyűjtemény iparművészeti és képzőművészeti alkotásokat foglal magába. Legnagyobb egységét az ötvöstárgyak alkotják, melyek a XVI. század végétől a XIX. század közepéig a legjellemzőbb formákat képviselik és híven tükrözik a korstílusok alapján bekövetkező formai és díszítésbeli változásokat.
A kiállítás egyik legfontosabb darabja a XVII. századi datálású, és tengeri kagyló befoglalásával készült Nautilus serleg, mely bécsi mester munkája.
A magyar ötvöstárgyak sorát egy XVI. század végén készült karcsú testű kanna nyitja. A XVII. század kedvelt pohárformái közül az ún. talpas pohár a debreceni ötvösök munkája.
A XVIII. századi barokk stílusú cukordobozok között brassói, lőcsei mesterek munkái mellett klasszicista jegyeket mutató pozsonyi, trencsényi készítésűek is találhatóak.
A XIX. század közepének historizáló korszakából a neorokokó sajátosságait tükrözi a kor legjelentősebb magyar ötvösének, Szentpéteri Józsefnek a fedeles serlege és cukordoboza.
A gyűjtemény következő egységét a szelencék alkotják, melyek divatossá válása a XVII. században kezdődött és a XVIII. század végéig tartott. Ezek a kicsi dobozok nemesfémből, drága és ritka anyagokból – elefántcsont, gyöngyház, teknőcpáncél – készültek. Leghíresebbek a francia aranyszelencék. A zománcfestésű szelencéken a mitológiai, egyházi témák mellett a kor kedvelt életképei: tánc, mulatozás, évődés jelenetei láthatók. Több szelencét idillikus tájábrázolás díszít. A gyűjtemény 27 darab elefántcsontra festett XIX. századi biedermeier miniatűrt őriz, melyeket művészi színvonalú arany, ezüst, aranyozott bronz, fából faragott, aranyozott keret foglal magába.
Az olajképek közül legkorábbi Pedro Orrente XVII. századi spanyol festő Halas csendélete és a holland Melchior Hondecoeter Madaras csendélete. Paál László és Mészöly Géza festményei a XIX. századi tájképfestészet kiemelkedő darabjai.
A Gyűjtemény tíz keleti szőnyege Perzsiában és Közép-Ázsiában készült. Perzsia (a mai Irán) a keleti szőnyegkészítés egyik legfontosabb központja. A legkedveltebb díszítőmotívum a láng és az ún. herati palmetta. A szőnyegek anyaga pamut, gyapjú és selyem. A közép-Ázsiai nomád szőnyegek jellegzetesen geometrikus mintázatúak.
A Szomolányi Gyűjtemény bútorai közül a legértékesebb az a VIII. századi francia asztalka, melynek lapját négyzetes beosztásban virágberakás és gazdag, aranyozott bronz applikáció díszíti.