Filmklub: Anna háborúja

A VASARELY – Repedéseken át című kiállítás a magyarországi Vasarely-műveket mutatja be, az 1981-es Bartók Mappától a rendszerváltás idején készült átlátszó objektekig.

Köszöntőt mond Bóka István, Balatonfüred polgármestere és dr. Princzinger Péter, a Magyar Turisztikai Szövetség Alapítvány elnöke, a VisitBalaton365 Nkft. ügyvezetője.
A kiállítást megnyitja: Rieder Gábor művészettörténész, a kiállítás kurátora.
A megnyitót követően nyilvános tárlatvezetést rendeznek.

Victor Vasarely a ’60-as évekbeli op art nemzetközi kulcsfigurája és a világ legszélesebb körben ismert magyar származású képzőművésze. A pécsi születésű, Franciaországba emigrált szupersztár Balaton című korai festményén fekete hullámvonalakkal idézte meg a vízfelület elvont szerkezetét. De az első ihletet nem a magyar tenger adta. Az ’50-es években az absztrakció új útjait kereső művész egy párizsi metróállomás csempéin megfigyelt repedéshálókat alakította át vonalas, nonfiguratív kompozícióvá. Ennek a korszaknak a képviselője az 1953–1956-os Balaton című kompozíció is, amin a látkép a horizontális repedésekből áll össze. Vasarely felfedezőútja ugyanis a természeti formák absztrahálásán át vezetett a nonfiguratív művészethez. Elvont rajzolattá egyszerűsítette le – a parti kavicsok és a városok sziluettje mellett – a régi csempék repedéshálóját. Szó szerint a repedéseken át jutott el ahhoz a nonfiguratív nyelvezethez, amely megalapozta világhírű op art életművét.

Vasarely a műtárgyak terjedését, sokszorozódását és demokratizálódását hirdette. Ennek a programnak köszönhetően születtek meg a ’80-as évekbeli „magyarországi Vasarelyk”, a szitanyomással sokszorosított egyedi Vasarely-grafikák is. Az op art mester legjobb hazai tolmácsolója a ’60-as években indult neves absztrakt képzőművész, Fajó János volt. Műhelyével (Pesti Műhely), asszisztenseivel és tanítványaival a vasfüggönyön innen valósította meg a motívumok vasarelyánus expanzióját. A ’80-as években születtek meg azok a szitamappák és plexiobjektek, amelyek meghódították a magyar otthonokat is.

A kiállítás 2025. január 18-március 9. között, minden héten szerdától vasárnapig látogatható.

Dr. Almási Kitti klinikai szakpszichológus, író, előadása.

Indul az új év, tele vagyunk fogadalmakkal, vágyakkal azzal kapcsolatban, hogy 2025-ben végre lefogyunk, kevesebbet fogunk dolgozni, társat találunk, boldogabbak leszünk… Van, akinek sikerül, de sokaknak nem. Min múlik ez?

Valóban a saját céljainkért küzdünk, vagy mások elvárásainak akarunk megfelelni? Milyen szerepe, mekkora jelentősége van a rövid, közép- és hosszútávú terveknek? Érdemes ezeket szövögetni?

Egy válás, egy betegség sokszor képes lerombolni azt, amit addig az életünkről gondoltunk… újra kell definiálnunk magunkat ahhoz, hogy végre a helyes irányba tudjunk elindulni az új esztendőben, a valódi céljaink megvalósítása felé. Minden kezdet nehéz, ezt már sokat hallottuk, de hogy lehet megkönnyíteni és hogyan váljunk kitartóvá?

Crossover műfajú, vadonatúj verszenei produkció Jávori Ferenc Fegya és Lutter Imre estje, amely egyszerre vers és koncert. Radnóti Miklós a zsidó származású költő háború előtti és alatti lelki folyamatát mutatja be versein és naplójegyzetein keresztül, benne a háború és a béke, valamint a szerelem és az irodalom áll a középpontban. A versek klezmer zene kíséretében csendülnek fel, az egyes jeleneteket pedig sajátos formavilágú digitális díszlet veszi körül.

Pokorny Lia: A majdnem tökéletes boldogság receptje című önálló estje.

Ezen az improvizációval és interaktivitással fűszerezett porcukor illatú estén felülünk az érzelmi hullámvasútra és hősünkkel együtt fejest ugrunk egy különös, kalandokkal teli utazásba, aminek a végén rátalálhatunk a válaszra!

Jegyek itt.

A Tudolvasmányok – könyvklub sorozat vendége ezúttal Széchenyi Ágnes irodalomtörténész.

Falusi Mariann CSAK ÉN című önálló koncertje.

Az énekes koncertjén világhírű, Oscar-díjas filmek betétdalait adja elő nagyzenekari kísérettel. A korábban leginkább duóban és csapatban alkotó énekes legújabb önálló produkciója könnyed, esetenként keserédes, de mindenképp felemelő estet ígér.

„Hát persze, csak én. Ki más, ez volna az éneklés lényege, ha szólista az ember. Csak ő, az ő hangja, az ő lelke, az ő nagy magánya, szemben a közönséggel. De néha, nehéz évek után rászakad az emberre a magány, hol vannak, hová lettek azok a legkedvesebbek, akik enyhítették ezt a magányt. Akik ott ültek a nézőtéren, és jobban izgultak, mint én magam.

És énekelni muszáj. Talán hallják, talán nem. Talán izgulnak most is.

Csak én. Micsoda nagyképűség. Hogyan lehetnék csak én? Hogyan is lehetnék egyedül? Itt vannak, ők formáltak azzá, ami most vagyok. És itt vannak mások. Itt van, aki meghallgat. Itt van mögöttem egy egész zenekar, akik mind azon dolgoznak, hogy ne legyek egyedül. Hogy a legtöbbet adhassam. Énekelni a világ legmagányosabb és legkiszolgáltatottabb pillanata. Egyfelől. A világ legközösségibb és legboldogabb pillanata másfelől. És a két véglet között ott vagyok. Csak én.”

Jegyek itt.