Az Ady-életmű utóéletének első száz éve

Ady Endre száz éve halott. Olvassuk a verseit? Tudunk vele kapcsolatot teremteni? Mennyire tanítható? Hatással van-e a mai magyar költő-nemzedékre? Akár ezek a kérdések is felmerülhetnek bennünk, a válaszok keresésére pedig novemberben konferenciát tartottak Balatonfüreden.

Ha összehasonlítást végzünk más, modernnek számító magyar költő életműve és Ady között, akkor azt látjuk, hogy a kétezres évek elején Ady Endre még jó pozícióban volt: a könnyen közvetíthető, jól tanítható, vagyis tanárok és diákok által egyaránt kedvelt költői életművek között tartották számon. Ady líráját nemcsak a gimnazisták, de a még lírát olvasó közönség is sokáig olvasta. Aztán a versek egyre inkább kiszorultak a széles közönség olvasási gyakorlatából, és ennek a visszaesésnek talán Ady a legnagyobb vesztese.

– Az utóbbi tíz évben egyre több jelzést kapunk tanárkollégáktól, hogy Adyt egyre nehezebb tanítaniuk – mondta a konferencia alkalmával Hansági Ágnes, a szegedi egyetem docense. – Ennek egyik oka lehet az, hogy a líráról alkotott mai elképzelés, a mai líra-értés nagyon eltávolodott attól a versbeszédtől és versnyelvtől, amit az Ady-líra képvisel. A másik pedig az, hogy Ady költészete nehezen megszólítható, mivel a modernsége a kései romantika, a szecesszió és az avantgárd közé esik. Kosztolányi vagy Babits, illetve a huszadik század második felének költői közül talán Ady a legkevésbé folytatható. Holott a kortárs költészetben is vannak kísérletek, amik valamilyen módon visszanyúlnak Adyhoz.

Hansági Ágnes szerint Ady költészetében van egyfajta pátosz és komolyság, már-már azt lehetne mondani, hogy humortalan, ami szintén megnehezíti, hogy a mai diákok közel férkőzzenek hozzá.
– Ha kísérletezünk és próbálkozunk, akkor előbb-utóbb ők is megszeretik. De már sokkal nagyobb erőfeszítésekre van szükség ahhoz, hogy átmenjen az Ady líra – tette hozzá.

Az okok között az is felmerült, hogy a huszadik század első felének magyar költői életművei közül József Attila, Szabó Lőrinc, Kosztolányi Dezső vagy Babits Mihály életműve sokkal gondozottabb volt az elmúlt évtizedekben. A folyamatos újraértelmezések ugyanis jelentékenyen hozzájárultak ahhoz, hogy az egymást követő tanárgenerációk ezeket a lírai szövegeket ne csupán irodalomtörténeti anyagként tanulják meg olvasni. Bár az Ady-kutatásban is történtek sikeres kísérletek arra, hogy Ady líráját a modern költői nyelv későbbi fejleményeinek tükrében újraolvassák és megszólaltassák, az Ady-kép mégis nehezebben kimozdítható abból a keretezésből, amelyet Király István monumentális monográfiája a marxista irodalomtörténet jegyében dolgozott ki. Ez az Ady-kép a szimbolista költő koncepciója köré épült, ami azt is eredményezte, hogy az Ady-líra számtalan darabja a perifériára szorult, amennyiben „nem fért bele”, nem felelt meg ennek az előzetes keretezésnek.

A füredi konferencián előadott Herczeg Ákos, aki szintén Ady monográfusa, és az elmúlt évtizedben rengeteget tett azért, hogy Ady a líraértés számára ismét könnyebben hozzáférhető legyen, megtalálva azokat a kapcsolódási pontokat, ami a mai tanárok és diákok számára is érdekessé tehetik a költőt.

– Sokkal többet kellene Adyról beszélnünk – tette hozzá Hansági Ágnes. – Az idősebb generációt máig tapasztalhatóan érdekli a költő élete. Minden izgalmas számukra és vonzza a figyelmüket, ami Adyval kapcsolatos, de mintha kevesebb, a maihoz hasonló rendezvény lenne mostanában. Hiányolok egy egészséges Ady-kultuszt – mint például amilyen Balatonfüreden Jókait övezi -, ami állandóan az emlékezetben tartja ezt a páratlan teljesítményt. Ebben az irodalomtörténet-írás is sokat tehet.

A konferencia igyekezett tisztázni az Ady-líra romantikához és modernséghez való viszonyát, megkísérelte az Ady-líra poétikai eljárásainak, korai és kései modernséggel való kapcsolatának újraértelmezését, és feltérképezte azokat a lehetséges kapcsolódási pontokat, amik Ady költészetétől a mai magyar költészetig vezethetnek el. Számba vették a lírai korpusz azon darabjait, amik a mai, fiatalabb olvasók számára is vonzó líraolvasási tapasztalat alapjául szolgálhatnak.
Keretes:

Ady Endre és ifjú neje, Csinszka 1917. május 14-től rövid megszakítással június 10-ig gyógykezelés és pihenés céljából Balatonfüreden, az Erzsébet Szanatóriumban tartózkodtak, amiről két fotó is készült. Az influenzából lábadozó, de kiújuló ekcémától gyötört költő kezelőorvosa a fürdőhelyen dr. Schmidt Ferenc volt. Ady itt tartózkodása idején írta a Nagy szárazság idején és a Véresre zúzott homlokkal című verseit, amiket gyógykezelését megszakítva május 20-án, a fővárosi Zeneakadémián rendezett Nyugat-matinén önmaga olvasott fel. E két versét a Nyugat 1917. június 1-én megjelent lapszáma közölte. (Forrás: Balatonfüred az I. világháborúban (1914-1918), a Balatonfüredi Városi Helytörténeti Gyűjtemény 2018-as kiadványa, 27. oldal.)

(2019.12.03.)