A.M. és T.K. – izraeli és indiai költészet magyarul

Agi Mishol magyar származású, Izraelben élő költő, és Ashwani Kumar Indiából. Két merőben más sors. Ami egy pillanatra – vagy egy életre? – összeköti őket, az, hogy a PesText műfordító fesztivál meghívott vendégeiként jelentek meg magyar nyelvre fordított versesköteteik a Tempevölgy kiadásában. Ezeket mutatták be ők maguk és a fordító, Lanczkor Gábor közreműködésével a füredi Blaha-házban.

Agi Mishol kötete az Anyanyelv címet kapta, ami az ő esetében a magyart jelenti: erdélyi holokauszttúlélő szüleivel főként ezen a nyelven beszélt. Amikor az édesapját elveszítette, csak ezt hajtogatta: apuci, apuci. Szilágycsehen született, a családja 1950-ben vándorolt ki Izraelbe, ahol Agi a kortárs költészet egyik legelismertebb és igencsak népszerű alakjává vált. Munkássága ivritül született meg, ám a magyar nyelvhez kötődő szálai eltéphetetlenek. Mostanáig tizenhat verseskötete jelent meg, amik számos elismerést váltottak ki Izraelben és a világon: a közelmúltban kapta meg a Zbigniew Herbert-díjat Lengyelországban és a Lerici Pea-díjat Olaszországban. Egy földműves közösségben él Tel-Aviv közelében, ahol költészetet tanít. Balatonfüredre lányával, Mayával érkezett, aki gitár kíséretében adott elő megzenésített verseket. Az Anyanyelv című kötetben harminckét verse olvasható, ezeket Ufi Asaf fordításában adja közre a kiadó, a Balatonfüred Városért Közalapítvány.

– Csak héberül írok. Elég idős vagyok, de sok-sok éve senkivel sem beszéltem magyarul, főleg nem nyilvánosság előtt. A mai könyvbemutató így elég speciális számomra. Három éves voltam, amikor Izraelbe költöztünk, de otthon magyarul beszéltünk. El lehet képzelni, milyen érzés nekem, hogy a verseim magyarul is megjelenhettek – mondta Agi Mishol, hozzátéve, hogy járt már Balatonfüreden, amit erősen inspiráló közegnek érez.

Ashwani Kumar-al találkozni olyan, mint Rabindranath Tagore-al: külsőleg szakasztott mása a Nobel-díjas indiai költőnek. Úgy is tartja, hogy Tagore tette őt költővé, rádöbbentve a nacionalizmusok egyetemes ostobaságára. Ashwani ráadásul ugyanazon tartományban született és nevelkedett, mint Tagore. Nem véletlen tehát, hogy a most megjelent Betűrendek architektúrája című, Lanczkor Gábor által magyar nyelvre fordított kötetbe a szerkesztő, Tóbiás Krisztián a kortárs Ashwani verseit az egy évszázaddal korábban élt Tagore költeményeivel rostálta egybe, párbeszédszerűen elrendezve.
A fordítások angolból készültek: Ashwani Kumar a huszonegyedik századi angol nyelvű indiai költészet egyik jeles alakja, Tagore pedig maga fordította angolra Áldozati énekeit. A versek világa, Kumar nagyszabásúan áradó látomásai és Tagore intim finomhangolása a hazai versszerető olvasónak egyszerre lehet ismerős és a messzeségbe hívó. A költészet mitikus, Gangesz-parti őshazájába, vagy azon is túlra.

– Rendkívül hálás vagyok a balatonfüredieknek, hogy ilyen elevenen ápolják a számomra oly fontos Tagore emlékét. Vannak magyar barátaim, ezért is különleges számomra, hogy Tagore költeményeivel egy kötetbe kerültek az én verseim, magyarul. Tagore három ország – India, Banglades és Sri Lanka – himnuszát is megírta. Verseinek születése óta a világ sokkal töredezettebb lett. A közös kötetünk szimbolikus terében két költőgeneráció találkozik – mondta a könyvbemutató alkalmával Ashwani Kumar.

(2019.09.27.)