Mi az öröm?

Mit ér a költő, ha nem ágról szakadt? Lehet-e jó költő egy gazdag, jómódú nő, aki uszályként húzza maga után azokat a felvidéki nagybirtokokat, amiket a családja magáénak tudhat? Az anyagiaknál is többről szól Lackfi János Mi az öröm? című kötete, amibe Lesznai Anna nyomán született verseit gyűjtötte össze.

Érdekes kalandba keveredett Lackfi János Lesznai Annával. Az úgy kezdődött, hogy Lackfi Jánost felkérték egy rendhagyó tárlatvezetésre a Vaszary Galéria Lesznai-kiállítása kapcsán. Lackfi szerint, ha igazán érvényesen megszólal egy korábban élt művész alkotása, akkor velük beszélgetésbe lehet elegyedni, ezért a mai kor nyelvén messenger csevegést indított elődjével. Rávetette magát a Lesznai-kötetre, aminek több darabja visszhangra talált benne, a rezüméket pedig versekké csomagolta. S hogy mennyire megéri minőségi munkát végezni: a tárlatvezetés olyannyira parádésan sikerült, hogy a megrendelő kézzel fogható lenyomatot kért. Mivel az úri szabó hozott anyagból, méretre is szívesen dolgozik, így Lackfi engedett a felkérésnek, miszerint Jókai, Tagore és Balatonfüred is belekerülhet a szövegek szövetébe. Így született meg a Mi az öröm? című kötet, a Tempevölgy könyvek 31. darabja, amit a „kaland” helyszínén, a Vaszary Galériában mutattak be.

A nyilvános bemutatásra meghívták Török Petrát, a Lesznai-kiállítás egyik kurátorát is, aki szerint Lesznai boldog lenne a Lackfi Jánossal való találkozástól, mivel egész életében vagy önmaga találkozott emberekkel, barátokkal és művésztársakkal, vagy mások találkozásait segítette elő, akár fizikailag is helyet adva a körtvélyesi birtokán. Erre az édenkertre reflektálva Lackfi a kötet címéül szolgáló Lesznai-indítósort említette: az örömöt, mint közös nevezőt közte és Lesznai Anna között.

– Lesznai verseinek jó részében az öröm, az élet-eufória, a kerttel és a növények növekedésével, mint a világ teljességével való azonosulás van jelen. Képzőművészeti pályájának hihetetlen dekorativitása is rendkívül erős öröm-érzetet sugall – fogalmazott Lackfi János.

A könyvbemutató alkalmat adott annak a kibeszélésére, hogy vajon mennyire megalapozott az az elátkozott, romantikus elképzelés, miszerint minden költő a nélkülözés keserű kenyerét nyeli, majd halála után válik híressé. Lesznai ezzel szemben egy műkedvelő, úri művész volt, amit az igazi művészek némi lenézéssel vesznek tudomásul. Hasonló karakter volt a zseniális festő, Farkas István, a Singer és Wolfner kiadó egyik tulajdonosa, akit nem vettek komolyan azok a művészek, akiknek a többsége fele olyan jó sem volt, mint a mecénás Farkas István. A műkereskedő Vermeer ugyanígy járt, s végül kiderült, hogy ő volt a legjobb az összes, általa forgalmazott kép festője között: a Leány gyöngy fülbevalóval című képet többen ismerik manapság, mint azoknak a nagyképű művészeknek az alkotásait, akik mélyen lenézték Vermeer-t.
A művészi magatartás-paletta, az érvényre juttatott művészet tehát meglehetősen színes. T. S. Elliot, a huszadik század egyik kiemelkedő költője például bankhivatalnokként dolgozott, Emily Dickinson amerikai költőnő pedig háziasszony volt, a halála után valaki kihúzta azt a fiókot, amiben a legnagyobb életművek egyike lapult, és egy emberen kívül – akivel egész életében levelezett – senki nem tudta, hogy ott van…

A Lesznai-motívumokkal illusztrált Mi az öröm? című kötet a Vaszary Galéria könyvesboltjában, nyitva tartási időben vásárolható meg.

(2019.03.12.)