„Minden tárgyhoz valami emlékezet van kötve”

A Petőfi Irodalmi Múzeum Jókai-gyűjteményében számos olyan terület volt, amit eddig még nem foglaltak nyilvános katalógusba. A tavaly megjelent új kötetet – benne a tárgyi hagyatékkal, a díszalbumokkal, valamint a képzőművészeti és fényképgyűjteménnyel – a Magyar Széppróza Napja alkalmából mutatták be a Vaszary Galériában.

– Nagy különlegessége a harmadik katalógusnak a díszalbumok gyűjteménye, amire Jókai rendkívül büszke volt – mondta E. Csorba Csilla, a katalógus szerkesztője. – Ezek eddig kevésbé voltak ismertek a nagyközönség számára: Jókai nagyrészt az ötven éves írói jubileumára kapta 1893-94-ben, ő maga lajstromozta őket. Benkő Andrea kétszázötvenöt darab albumot vett számba, ami felöleli a régi Magyarország területét, hisz Jókai abban az időben egy egységesítő név volt, mindenki úgy érezte, hogy a jubileum alkalmával tiszteletét kell nyilvánítania az író felé. A sepsiszentgyörgyi album például egészen gazdagon illusztrált, az ismert festő, Gyárfás Jenő készítette a képeit. A katalógusunk borítóján szereplő albumot pedig jóval előbb, 1869-ben a terézvárosiaktól kapta Jókai, akkor még nem az írófejedelemnek járt ez a tisztelet.

Szintén az írói jubileumra magyar képzőművészektől hetvenkét alkotást kapott Jókai, egy neogótikus, bőrrel kirakott, veretes szekrényben, ami egy egységes gyűjtemény. A hagyatékban megőrzött fotókból is válogattak, ezek nem csak a családot ábrázolják, hanem közéleti személyiségektől, íróbarátoktól vagy képzőművészektől kapott, dedikált képekről van szó.

– Ezek közül kifejezetten szeretem Reményi Ede hegedűművész fotóját, aki oly sokat tett a magyar kultúráért, például az egész világon hegedülve gyűjtött azért, hogy Petőfinek szobra legyen. A füredi Jókai Villában gyönyörű enteriőrök láthatók, amik nagy része az író személyes tárgyai voltak, de még ez sem fedi le azt a gazdagságot, amivel rendelkezünk: szintén kétszázötven darab tárgy került be az őt körülvevő tárgyi világot bemutató részbe, a legegyszerűbb kefe-tükörtől kezdve a legelegánsabb, drágakövekkel kirakott vagy ezüst tárgyakig – tette hozzá E. Csorba Csilla.

S hogy miket őrzött meg Jókai? Rendkívül fontos volt neki a gyermek- és ifjúkora, a komáromi évei. Ezeket a tárgyakat a komáromi ládájában őrizte. Az élete során kapott tárgyakat a szobája különböző pontjain helyezte el, amik között a látogatóit körbevezette, hozzáfűzve a tárgyak történetét. A szerkesztőnek személyes kedvence Zichy Mihály A magyar nép című képe, ami nem kellett az akkori hivatalosságnak, így kerülhetett Jókaihoz. Ugyancsak érdekes Barabás Miklós Jókai a Landerer és Heckenast nyomda előtt című alkotása, amiről azt gondolnánk, hogy 1848-ban készült, pedig visszaemlékezve, 1893-ban festette meg Barabás. Rippl-Rónai Józseftől és Bihari Sándortól pedig nagyon korai, fiatalkori festményeket, rajzokat és grafikákat találunk a hagyatékban.
– Ez egy gazdag gyűjtemény, örülök annak, hogy egy részét autentikus környezetben, Füreden láthatja a közönség – mondta E. Csorba Csilla.

A sor persze nem zárul le: mostanában például elég sok Jókai kézirat érkezett a Petőfi Irodalmi Múzeumhoz, aukciókon egy-egy fotót is sikerült megvásárolniuk, tehát újabb tételekkel tudnák bővíteni a korábban e témákban megjelent albumaikat.

Az „Egy ember, akit még eddig nem ismertünk” című katalógus-sorozat harmadik kötetének fejezeteit Kalla Zsuzsa, Benkő Andrea, Kovács Ida, E. Csorba Csilla és Nyerges Gabriella jegyzi, nyitva tartási időben – az első két albummal együtt – megvásárolható a Vaszary Galéria könyvesboltjában.

(2019.02.17)