„Arcon formált világkép”

2013. március 16-tól június 30-ig

Meghosszabítva július 28-ig

Vaszary Villa

Hatvany Lajos

(1880-1961)

A hatvani múzeum közel negyven esztendeig Hatvany Lajos nevét viselte és reményeink szerint a fenntartóváltás átmeneti időszaka után viselni fogja.

Hatvany Lajosról szóló kiállítása 2012. november 30-án nyílott meg a Hatvani Közérdekű Muzeális Gyűjteményben és H. Szilasi Ágota művészettörténész forgatókönyve alapján megvalósult meg.

A Petőfi Irodalmi Múzeum képzőművészeti gyűjteményéből és fotógyűjteményéből, valamint a hatvani Hatvany Lajos Közérdekű Muzeális Gyűjtemény képzőművészeti anyagából válogatott grafikákon és fotókon keresztül kívánjuk megidézni a 20. századi Magyarország irodalmi életének egyik különleges egyéniségét, múzeumunk névadóját, Hatvany Lajost.

Nem csak mint irodalmi mecénást, aki a Nyugat folyóirat elindulásától anyagi de szellemi téren is részese volt valami újnak, s aki támogatta Ady Endre, József Attila, Márai Sándor, Karinthy Frigyes, s még sokak pályáját, vagy mint irodalomtörténészt, akit egész életén keresztül foglalkoztatta Petőfi Sándor költői világa, vagy irodalomkritikust, aki többek, így Bródy Sándor vagy éppen Gárdonyi Géza művészetét méltatta, s aki jó barátságot ápolt az európai irodalmi élet jeles alakjaival, például Thomas Mannal, de mint írót is be kívánja mutatni a kiállítás.

Személyisége, nyúlánk, arisztokratikus megjelenése, jellegzetes gesztusai, arckifejezése úgy a róla készült rajzokon, minta fotókon ránk maradtak.

A kiállítás vizuális megjelenése a rajzolt, értelmező jellegű karikatúra és a beállított vagy pillanat fotó kettősségére épít. Az éles szemű, gunyoros megfogalmazás, a sűrített jellemrajz, mely a karikatúrák lényege különleges viszonyba kerül a látvány egyszeri jelenségét rögzítő fotóval. A fotók kiválasztásánál egyik szempontunk, hogy a rajzokról sugárzó személyiségjegyeket még inkább felerősítsük – egyfajta vizuális szellemi játékként (mely talán nem idegen Hatvany Lajos egyéniségétől, szellemiségétől). A két műfaj párhuzama, a fekete-fehér világ intellektualitása az, ami megidézi, megteremti a 20. század első felének, majd az 50-es évek Magyarországának szellemi állapotait a képeken keresztül a múzeum kiállítótermében. A hatvani múzeum képzőművészeti gyűjteményében található egyéb alkotások – Hatvany Ferenc hatvani kastély szalonját ábrázoló festménye (1917), Lesznai Anna Ady-párna terve (1910-es évek), vagy Swierkiewicz Róbert fotóinstallációja (1978), mely Ady Endre Hatvanyhoz írt versének (Hunn, új legenda, 1913) vizuális kivetüléseként emeli át napjaink világába a századelő gondolatiságát – színesítik a képi összhatást.

A kiállítást befogadta néhány magyar város és intézmény, amelyek aszerint lettek kiválasztva, hogy található-e valamilyen kapcsolat Hatvany Lajos és a település irodalomtörténeti élete vonatkozásában. Így a kiállítás Egerben (befogadó Dobó István Vármúzeum, szakmai partner Bródy Sándor Megyei és Városi Könyvtár: 2013. májustól) – Bródy Sándorhoz és Gárdonyi Gézához fűződő kapcsolatával egészül ki, ahol a kiállítás nyitva tartása alatt a Múzeumok Éjszakáján (2013-ben) sokrétű programsorozatot tervezünk a kiállításhoz kapcsoltan. A balatonfüredi helyszín (partner a Balatonfüred Kulturális Nonprofit Kft., s azon belül a Vaszary Villa: 2013 március 15 – június 30.) abból a szempontból került kiválasztásra, hogy a Balaton (elsősorban Szigliget) a Hatvany családnak, majd később Hatvany Lajosnak is kedvelt pihenő helye volt. Bizonyítható, hogy Thomas Mann nagyregényébe is Hatvany révén került bele a Balaton-motívum, de a város pezsgő művészeti élete, az itt gyógykezelt művészek (kiknek gyógykezelését előfordult, hogy Hatvany finanszírozta: pl.: Ady 1911-17 között) tovább tágítják a kapcsolatrendszert. Fontos megemlíteni, hogy Balatonfüred, mint Kisfaludyra, Kazinczyra, Berzsenyire, vagy az első kőszínházra büszke irodalmi emlékhely, Hatvany számára nagyon fontos volt.