Fiume magyar emlékezete, Skultéty Csaba gyűjteménye

Vaszary Villa „B” épület  felső szint

2012. március 15 – 2012. május 20.

‘Mit jelent ma Fiume (Rijeka) a magyarok számára? Legtöbben csak a nyaralásaik során járnak arra, és fel sem merül bennük, el sem tudják képzelni, hogy valaha ez a város és annak környéke is Magyarország része volt. Többségük mára már csak a város szláv nevét ismeri, azt is csak a térképekről olvasva. De a ma még élő magyar tengerészek némileg másként gondolnak a városra, hiszen itt látták meg először a tengert, az 1960-as évek közepétől pedig szinte nem volt olyan hajónk, mely meg ne fordult volna a rijekai kikötőben.

“Fiumei emlékek magyar vonatkozásban” címmel Skultéty Csaba magángyűjtő dokumentumait, tárgyait állítják ki a balatonfüredi Vaszary Villában a budapesti Balassi Intézet együttműködésével. A tárlat megrendezése tökéletesen kapcsolódik Balatonfüred kulturális együttműködési koncepciójához: Balatonfüred és Opatija (Abbázia) között 2012-re egy évre szóló szorosabb szakmai együttműködés alakul ki. A két város eddig is testvérvárosi kapcsolatban állt egymással, s most egy koncentráltabb programsorozat keretében kívánják ezt megerősíteni.
Fiume három, a magyarokhoz kapcsolódó történelmi korszakát mutatják be a Villa ’B’ épületének második emeletén. A kiállítótérben korabeli térképek, dokumentumok, könyvek, metszetek, a gyarmatáru-kereskedelem darabjai idézik meg először az 1766-tól kezdődő korszakot, amikor Mária Terézia Magyarországnak adományozta az adriai várost, ez a korszak 1809-ig tartott. Fiume 1822-től ismét Magyarországhoz tartozott egészen 1848-ig, később, 1868 és 1918 között szintén. Magyar kormányzója volt a városnak, Baross Gábor közlekedési miniszter építtette ki a kikötőt, középületek, paloták „nőttek ki” a földből a tengerparton.
Intimitás, személyesség lengi be a tárlatot, mert Skultéty Csaba gyűjteményében emléktárgyak, notesz, tárca, üvegtárgyak, poharak, hajómenetrendek vannak. A tengeri kereskedelemre utal Gál János kávészsákja, a korabeli háztartásokban használt kávés-, kakaós- és teásdobozok. A tárlókban láthatók lesznek különlegességek is: az 1881-ben épült rizshántoló üzemet népszerűsítő, rizspapírból készült legyező, az 1882-től üzemelő kőolajfinomító számlái.