A magyar festészet klasszikusai – Mednyánszkytól Barcsayig

A Kecskeméti Képtár fő gyűjtési területe a 19–20. századi, illetve a mindenkori kortárs magyar képző- és iparművészet, s e kategóriában az egyik legnagyobb és legjelentősebb Magyarországon.
A ma már több ezer műből álló gyűjtemény megalapítása a Jánoshalmán született Nemes Marcellnek, a híres műgyűjtőnek és műkereskedőnek köszönhető, aki 1911. május 20-án 80 képet ajándékozott a kecskeméti Városi Múzeum Képtárának megalapítására.

Szinte minden jelentős iskola képviseltetve van: a nagybányaiak közül pl. Boromisza Tibor, Ferenczy Károly, Mikola András; a szolnoki művésztelep részéről Jávor Pál, Lechner János Ödön és Pólya Tibor; a gödöllőiektől gróf Zichy István; a Nyolcaktól Czigány Dezső, Czóbel Béla, Márffy Ödön és Pór Bertalan. Az irányzatokhoz, iskolákhoz kevésbé besorolható festők közül megtalálhatjuk Rippl-Rónai József, Vaszary János és Gulácsy Lajos műveit is.
Művészettörténeti szempontból igen jelentős a Farkas István–Glücks Ferenc-hagyaték, melyben a magyar művészet legjelentősebbjei, nagy magányosai közül háromnak is (Mednyánszky László báró, Farkas István és Nagy István) életművet érzékeltető nagyságú anyaga szerepel a gyűjteményben, ahogy szintén a gyűjteménnyel együtt kerültek a hírös városba többek között Ámos Imre, Anna Margit, Barcsay Jenő és Egry József alkotásai. A képtár legnagyobb egysége azonban a Vaszary-tanítvány Tóth Menyhért több ezres életműve. Mindemellett más jelentős művekkel is gazdagodott a képtár ajándékozások, illetve vétel útján (pl. Berény Róbert, Fényes Adolf, Galimberti Sándor, Márffy Ödön, Szabó Vladimir, Szőnyi István, Ziffer Sándor).
A Kecskeméti Képtár balatonfüredi vendégkiállítása e gazdag múzeumi anyagból a korunk műgyűjtői és műélvezői között oly népszerű korszakot, a századforduló és a II. világháború közötti magyar festészetet mutatja be. A kiállítást rendezte: ifj. Gyergyádesz László művészettörténész és Kállói Judit művészettörténész.