Az idő emlékezete


A Salvatore Quazimodo költőversenyhez kapcsolódva hat kortárs olasz művész alkotásaiból nyílt kiállítás a Vaszary Galéria Széchenyi termében. A megnyitón két képzőművész személyesen is jelen volt, akik az írást, a betűkaraktereket művészetük fő alkotóelemeként használják.

Claudio Benzoni az ősi és a jelenkori, digitális írást építi be az alkotásaiba. Kutatja az ősi írásmódokat, írásfajtákat és karaktereket, s a digitális írásmóddal fuzionálva papírra, műanyagra és vászonra dolgozza fel őket.

– A művész nem tanúja a saját korának. A régi idők és hagyományok elemeit, tradícióit kell felkutatnia, s átformálni a jelen valóság értékeire. A Füredre hozott alkotásaimnak egy része az ősi kínai írásmódból és formákból adódik, egy másik képen az ókori egyiptomi képírás elemeit dolgoztam össze a digitális írásmóddal, a harmadik képen pedig az első kézzel írott kódex-jellegű írásművet kombináltam mai elemekkel. Ezeket a képi megjelenéseket nem olvasni kell, hanem ezek víziók: megmutatják magukat, egy belső folyamatot, majd a különböző utakkal és a saját útkeresésemmel egy új valóság alakul ki. Talán úgy tudnám leginkább megfogalmazni, hogy amit itt látunk, az egy hatalmas, jelekből álló erdő – mondta kérdésünkre Claudio Benzoni.

KÉPGALÉRIA

Silvio Monti neve ismerősen csenghet azoknak, akik 2013-ban látták a Magyar Nemzeti Múzeumban rendezett kiállítását. Művészete meglehetősen komplex, ugyanakkor rendkívül szabad.

– Egy kleptomán vagyok, aki írásműveket és bizonyos szenzációkat, érzéseket lop. Számomra az a fontos, hogy olyan víziókat tudjak megvalósítani, amik nem a látható valóságot mutatják be, vagyis nem külső, hanem belső, lélekből származó szelfit készítek, ezt vetítem kifelé. Elsősorban egy olyan primitívnek tartom magam, akinek a lelkében tombolnak az érzések. Ezeket vizionálom a betűkkel, amiket próbálok megmenteni. Látható módon egyre inkább kezd kikopni és meghalni a kézzel írás és a nyomtatott sajtó, ezért elszántam magam a mentésükre. Szép emlék számomra a kézi írás, ezért próbálom túlvinni a mai, halott időszakon, a digitális erőszakkal szemben. Újra felfedezem a levelezés ízét. Sok levelet kapok, amit sose nem bontottak fel, és én is írok olyat, amit soha nem küldök el. Maga a levél és a kézírás élménye az, ami most leginkább inspirál. A kreativitás egy nagyon ősi dolog. Platónra hivatkoznék, aki szerint a kreativitást akkor érzed meg, miután egyszer már kipróbáltad, hogy milyen az – fogalmazott Silvio Monti.

– Ősi romantikusként ott ragadtam a tizennyolcadik században. Szeretem az ember természetközelségét, a primitív írásokat, amiket nem azért írtak, hogy nagy publicitást nyerjen, hanem többnyire eldugott helyre tették őket, hogy a következő generációk számára is konzerválni tudják. Meggyőződésem, hogy az alkotásoknak fizikailag is meg kell jelenniük, szemben a digitalitással. A műveim a kutatást, az érzéstömeget jelenítik meg fizikailag, amit én belül hordok, saját magamban. Sajnálom, hogy az olasz művészek veszítenek az identitásukból, mintha a globalizációt rosszul értelmeznék. Véleményem szerint a globalizáció a saját gyökereink és kultúránk megélése, megmutatása más nációknak – tette hozzá Silvio Monti.

A Balatonfüreden kiállító művészek: Caludio Benzoni, Giorgio Robustelli, Silvio Monti, Vito Scamarcia, Luca Lischetti és Virginia Monteverde.

A tárlat október közepéig látogatható.

(2018.09.09.)