Finom különbségek, vad feszültségek

Biedermeier kiállítás a Vaszary Galériában

A Szépművészeti Múzeum fontos és sikerre méltán számot tartó biedermeier anyagának mintegy ötven műalkotásából álló, reprezentatív válogatás látható Balatonfüred.

A finom vonalú selymek suhogása, a dekoltázsokhoz simuló leheletnyi vékonyságú csipkék, a feszes bársonyok méltóságot sugárzó súlya, és a mesterkélten kimunkált frizurákban elhelyezett rózsák mámorító illata tűpontossággal érzékelhető az osztrák és magyar biedermeier képeket felsorakoztató kiállításon. A zamatosra érett gyümölcs a legoptimálisabb fényviszonyok között ragyog a véletlenszerűséget sugalló, mégis gondosan összeválogatott virágos váza lábainál. A középpolgárság megerősödésével és a városi fejlődés fellendülésével szoros összefüggésben álló művészeti stílus középpontjába ezt a rendet, rendezettséget tehetjük. Mondhatnánk úgy is, hogy a biedermeier a rendek közti rend, ami a békés polgári világ korszakát idézi meg.

A Magyarországon ekkortájt kialakuló polgárság előszeretettel látogatta Bécs divatos festőit. A császárváros komoly népszerűségnek örvendő, divatos mesteritől tehát nagy számban kerültek művek hazai magán- és közgyűjteményekbe. A meglévő képzőművészeti gyűjtemények egyesítésével létrehozott Szépművészeti Múzeum 1906-os megnyitásakor már tekintélyes sorozattal rendelkezett az osztrák biedermeier festészet kiváló darabjaiból. A későbbi évtizedek során véghezvitt újabb kiegészítéseknek köszönhetően ez az anyagrész a múzeum modern gyűjteményének egyik hangsúlyos, nemzetközi mértékkel is kiemelkedő rangú egységének számít.

– Füredre biedermeier kiállítást hozni nem tűnik kockázatos vállalkozásnak – mondta a kiállítást megnyitó beszédében Rostás Péter, a Budapesti Történeti Múzeum főigazgató-helyettese. S valóban: Vaszary bíboros villájának építésekor, az 1890-es évek végén, és a 20. század elején éled újjá a biedermeier stílus a képző- és iparművészetben, és a városi villaépítészetben szerte Németországban és az Osztrák-Magyar Monarchia területén. A kiállítás darabjai mintha haza érkeznének. – A saját munkájával és produktumával, a munkatársaival és családjával harmóniában élő céhmester víziója, amelyet legplasztikusabban az e kiállításon látható Johann Baptist Reiter-féle munkásképek tárnak elénk – szembeállítva a modern kor elidegenedett, elembertelenedett munkásnyomorával és ipari termékeivel – ellenállhatatlan vonzerőt jelentettek, és jelentenek ma is – tette hozzá Rostási Péter.

A biedermeier ugyanúgy sokarcú volt, mint bármelyik korszak. Az általános rendről és jólneveltségről szóló fedőtörténet ugyan porcelánszerű lakkréteggel vonta be az utókorban élő képzeteket, hasonlóan a korszak festményeihez, de a szemlélő ezekben is felfedezheti az ellentmondásokat. A magyar arisztokrácia nemcsak a portréját festette meg a bécsi képzőművészeti akadémia udvari festőivel, hanem Bécsbe járt öltözködni, és ott vásárolta lakberendezési tárgyait is. A nemzeti érzelmű Batthyányné Zichy Antónia, Nákó Kálmánné vagy a Szentgyörgyi házaspár Anton Einsle, Friedrich von Amerling és Georg Waldmüller művészetét hívták segítségül saját arcképük megörökítéséhez. És vajon tartható-e a biedermeier polgári mibenlétéről áthagyományozott felfogás, látva, hogy ez a festészet minél magasabb szintű, annál arisztokratább a megrendelő? Csakúgy, mint előtte és utána minden korszakban.

Tóth Ferenc kurátor a kiállításokról és albumokból jól ismert biedermeier festők alkotásait válogatta össze a Cilinder és lokni című kiállításra: az említett művészeken kívül a galériában láthatóak többek között Johann Nepomuk Ender, Franz Eybl, Friedrich Gauermann és August von Pettenkofen munkái.